pillangóhatás

Azt mondják egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a túloldalon.

Az utóbbi években feltűnt, hogy valami megváltozott a hazai közlekedési morálban. Mivel munkámból kifolyólag nagyon sokat vezetek, az apróbb változások is feltűnnek, amik esetleg másoknak nem. A változás lényegében abban áll, hogy divattá vált az autósoknak megállni a zebránál és átengedni a gyalogosokat. Ez korábban csak tőlünk nyugatabbra volt jellemző, de ma már mifelénk is menő lett megállni, egyfajta jó szokásként beépült a hétköznapokba. Persze még nem tökéletes, de mindenesetre jó irányba haladunk.

Múltkor azon gondolkodtam (miután én is épp átengedtem valakit a zebrán, az ő nem kis megrökönyödésére), hogy vajon milyen pozitív láncreakciót indíthat el ez az apró gesztus. Látványosan jól esett az általam átengedett illetőnek, hogy emberszámba vettem, és arra gondoltam, hogy talán egy kicsit jó irányba befolyásolhatta ez a hangulatát, és van rá esély, hogy valamennyit tovább fog adni másoknak ebből, és ahogy egy tóba esett kő kis hullámokat ver, amik a kő méretéhez képest messze eljutnak, úgy ez az apró jótett, kedvesség, szeretetmorzsa más emberekre is jó hatással lesz. Arra gondoltam, hogy ha meg lehetne mérni a világ hangulatát objektíven, akkor vajon mekkora mértékben emelkedett a jó irányba azáltal, hogy az autósok elkezdtek megállni a zebránál.

Egy alapvetően egészen más témákkal foglalkozó blogon találtam a következő videót, ami miatt újra eszembe jutott a fenti gondolatmenet. Nézzétek és osszátok meg, ki tudja mennyivel lesz élhetőbb hely ez a bolygó általa?

periférián

Néhány hónappal ezelőtt, épp amikor a gyülivel szalonnasütéssel kombinált dicsőítőalkalmat tartottunk, épp a nyitóima közben “zavart meg” egy telefonhívás. Egy hölgy hívott, aki már egy ideje szeretne keresztények közé tartozni, de állapotából kifolyólag nem tud elmenni sehova, egy idősek otthonában él. Nemrég lett katolikusból megtért hívővé, és keresztény internetes fórumon ajánlották neki a Golgotát, onnan jutott az én telefonszámomhoz. Hirtelen nem tudtam neki semmi okosat mondani, felírtam a nevét és telefonszámát és megígértem, hogy majd jelentkezünk. A következő néhány hétben körbeérdeklődtem, hogy van-e valami szolgálat a környékünkön, ahonnan valaki el tudna menni hozzá, de nem igazán sikerült semmit sem találnom.

Végül nekem sikerült úgy alakítanom a programomat, hogy meglátogattam őt. Mint kiderült már majdnem feladta a reményt, hogy segítünk neki, mert közben hetek teltek el. Nagyon örült, hogy végül valaki meglátogatta, és elmondta a történetét. Betegségéből kifolyólag gyakorlatilag majdnem 30 éve mozgásképtelen, sok-sok éve a szobáját sem tudta elhagyni. Egy ideig férjével élt ott, de néhány éve ő meghalt, így most már jó pár éve egyedül lakik a szobájában, élettere gyakorlatilag néhány négyzetméter. Mindezek ellenére egy szellemileg rendkívül friss, humoros és éles látó hölgyet ismertem meg a személyében, akivel nagyon élvezem a beszélgetéseket. Néhány hónapja régi ismerőse révén valódi megtérésen és újjászületésen ment keresztül, számára ez egy vadonatúj érzés, friss újszülöttként élvezi azt az új életet, amit nyert. Rengeteg kérdése van, ugyanakkor nagyon jó meglátásai és észrevételei a keresztény emberek bizonyos furcsaságaival kapcsolatban; falja a könyveket és minden látogatáskor újabb témákkal kapcsolatban fogalmazza meg a kérdéseit. Azóta egy testvérnő a gyülinkből szintén rendszeresen meglátogatja, amiért ugyancsak nagyon hálás. Mivel kimozdulni nem tud, hivatalosan a gyülekezet “külsős tagjává” fogadtuk, amiért ő nagyon hálás, mert végre úgy érzi, tartozik valahová. Karácsonykor pedig valószínűleg a gyülekezet több tagjával “kihelyezett” gyülekezeti alkalmat fogunk tartani a szobájában.

A héten is meglátogattam, és amikor eljöttem, az a gondolat foglalkoztatott, hogy azok közül a dolgok közül, amiket teszek az “Úrért” (bibliaórák, dicsőítések, beszélgetések, blogok és kommentek, hitviták, a szeretet különböző megnyilvánításai, stb.) szinte mindegyikkel kapcsolatban van bennem néha bizonytalanság, hogy számít-e, amit teszek, van-e örökkévaló értéke, amit a tűz majd nem emészt meg. Azonban, amikor tőle eljövök teljes bizonyosságom van afelől, hogy az Úr széles, elégedett mosollyal bólogat, mert valami olyat teszek, ami Neki igazán fontos: törődök valakivel, aki a perifériára szorult, akivel amúgy nem sokan törődnek.

Árvák, özvegyek, betegek, kivetettek, elfelejtettek. Ők azok, akik Isten szívének közepében vannak, és őszintén csodálom és nagyra értékelem azokat, aki velük törődnek. Óriási áldás, amikor ennek egy apró morzsáját én is megkaphatom.

üdv

Üdvözlök mindenkit az új blogban. Remélem tetszik a design, a váltás talán még az én kedvemet is meghozza, hogy gyakrabban írogassak nektek okosságokat :)

Az oldal szerkesztés alatt áll, igyekszem gyorsan rendbe szedni.*

(* szóval ne panaszkodjon senki, hogy még nem linkeltem, mint egyesek :) )