Hívő ateista

51Kc3T5aeJL._BO2,204,203,200_PIsitb-sticker-v3-big,TopRight,0,-55_SX324_SY324_PIkin4,BottomRight,1,22_AA346_SH20_OU01_„Miért vagyok ateista, aki hisz Istenben?”

Ezzel a címmel jelent meg Frank Schaeffer új könyve, aki 20. század egyik ismert evangéliumi teológusának, evangélistájának és filozófusának, Francis Schaeffernek a fia. Nem meglepő módon felkeltette az érdeklődésemet a könyv, és nemrég sikerült elolvasnom is.

Frank Schaeffer legalább annyira ellentmondásos és összetett személy, mint amennyire azt új könyvének címe sugallja. Író, festő, (ex)filmrendező, (ex?)politikai aktivista, ezenkívül férj, fiú, apa, nagyapa, stb. Francis és Edith Schaeffer fiaként evangéliumi neveltetésben és miliőben nőtt fel főként Svájcban, ahol szülei megalapították a L’Abri („menedék”) nevű keresztény szervezetet, amely önmagában is megérne egy külön bejegyzést. 1990-ig Frank is aktív résztvevője volt az evangéliumi életnek és közreműködött a keresztény politikai jobboldal megalapításában Amerikában. Apja 1984-es halála után azonban egyre inkább eltávolodott az evangéliumi kereszténység világától, majd 1990-ben „áttért” a Görög Ortodox Egyházba. Neveltetéséről, evangéliumi életéről, majd gondolkodásának megváltozásáról egy korábbi könyvében mesél részletesebben (Crazy for God).

Ateista bal horog

Amire a könyv címéből is következtetni lehet, Schaeffer nem bánik kesztyűs kézzel az evangéliumi kereszténység sok szempontból belterjes, ellentmondásoktól és hibáktól nem mentes világával, de nem rejti véka alá kritikáját a Bibliával, és annak istenképével szemben sem. Őszintén bevallja, hogy sok a tudomány mai állásával összeegyeztethetetlen bibliai történettel nem tud mit kezdeni, és nemes egyszerűséggel a tündérmesék világába száműzi őket. Csodálata Jézus iránt lankadatlan, ám még az evangéliumok bizonyos részeinek hitelességét is megkérdőjelezi, és az Újszövetség bizonyos tanításait elveti. Tisztában van azzal, hogy szubjektíven szemezget a Bibliából, sőt erről nyíltan ír, feltéve a kérdést, hogy igazából ki nem tesz ilyet bizonyos kérdésekben? Azonban nem állítja, hogy birtokában van bizonyos igazságnak, sőt úgy véli, tíz év múlva már biztosan másként fog gondolkodni. Nem akar kinyilatkoztatni, és kételyeit nem rejti véka alá. Sokszor átél időszakokat, amikor nem látja semmi nyomát Isten létezésének, máskor viszont nem tudja elképzelni, hogyan ne létezne. Megfogalmazása szerint Isten egyszerre létezik is és nem is, mert a kérdés egyszerűen eldönthetetlen.

Idealista jobb horog

Még mielőtt azt hinnénk, hogy Schaeffer tehát végleg leírta Istent, a hitet, és az anyagon túlmutató értékeket, komoly kritikával illeti az ateisták új hullámának neves képviselőit (Dawkins, Hitchens, Dennett, stb.), mert az ember értékét és létezésének értelmét gyakorlatilag egy szobanövényével teszik egyenlővé, megfosztva ezzel az emberi létezést minden olyan megtapasztalástól, ami a merő túlélésen, az anyagi létezésen és önmagán túlmutat. Az ateizmus újdonsült szószólóit ugyanolyan radikális fundamentalizmussal vádolja, mint a különböző vallások képviselőit. Emellett megengedi, hogy betekintsünk abba a sajátos hitvilágba és gyakorlatba, amivel ő éli az életét, és ami sok kérdésekkel küszködő hívőnek rendkívül szimpatikus lehet. Elég legyen annyi, hogy Schaeffer „hitetlensége” felülmúlja sok vakbuzgó hívő megélt kereszténységét.

A mindent átitató szépség

Schaeffer annyira magával ragadóan tud beszélni a művészetekben tetten érhető emberi lélek mélységéről és szépségéről, hogy az ember legszívesebben feltenne egy dzsesszlemezt és ecsetet ragadna, hogy alkosson valamit. Szerinte az egyik terület, amiben leginkább kézzelfogható, hogy az ember sokkal több, mint anyag, a művészetek világa: filmek, festmények, zeneművek, szobrok és fotók, mind-mind azt kiáltják, hogy az életnek van értelme és jelentősége, van célja és kell, hogy legyen eredője is.

All you need is love

Azonban, ami az egész könyvet gyönyörűen és lélekemelően átszövi, az az, ahogy Schaeffer az emberi kapcsolatokról és főleg családjáról, feleségéről, gyermekeiről és unokáiról ír. Egy szabad, kreatív, toleráns és befogadó család képe tárul elénk, amit sokkal inkább jellemez a játékos és a szépséget értékelő zűrzavar, mint a fegyelmezett rend, de pont ez teszi vonzóvá. Legszívesebben leülne az ember Schaeffer unokáival a konyha padlójára festegetni, és hallgatni Bachot, Miles Davist vagy akár U2-t. Talán a könyv végkicsengése is ez: ha valahol tetten érhető Isten, akkor leginkább a szeretetteljes emberi kapcsolatokban, és ahogy Schaeffer zárja könyvét, ha igaz, hogy az univerzum közel 14 milliárd évvel ezelőtt egy nagy robbanással jött létre, akkor remélhetőleg az azt megelőző másodperc apró töredékében az anyagi világot a semmiből létrehozó energia nem volt más, mint a szeretet.

Aggodalomra semmi ok

Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik küszködnek: kétségekkel, hittel, tudománnyal, Istennel, önmagukkal. Schaeffer nem fog választ adni a kérdésekre, sőt egyenesen azt állítja, hogy nincs válasz. Nem próbálja meg feloldani a feszültséget, kibékíteni az ellentmondást, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy elbagatellizálni a fennköltet: inkább karon ragadja, átöleli és táncra perdül velük. Pontosan ezért ragadott magával ez a könyv, ugyanis én is épp ott tartok, hogy tudomásul veszem és elfogadom az ellentmondásokat, tudva, ám rá se hederítve, hogy ez néha irracionális. Azonban csak így tud békességet találni az ember, megőrizni ép eszét, és mégis értékelni az élet önmagán és a szimpla túlélésen túlmutató varázsát.

Fundamentalisták kíméljenek

Nem tetszene, sőt egyenesen feldühítene ez a könyv minden fundamentalistát, tartozzon bármely valláshoz: kereszténységhez vagy akár ateizmushoz. Ahogy a keresztény fundamentalizmus hibázik, amikor a Biblia bizonyos passzusait idézve a nyilvánvaló(nak tűnő?) tényeknek ellentmondva igyekszik állást foglalni a tudomány kérdéseiben, úgy hibát követ el az a fundamentalista ateista, akit a jelenleg ismert tények és bizonyítékok vakká teszik arra a tényre, hogy még mennyi mindent nem ismerünk, ami át- és felülírhatja tudományos állásfoglalásainkat.

Az élet több, mint tények és adatok halmaza, bonyolultabb és misztikusabb, mint hogy bárki azt állíthassa, ért mindent, ismeri Isten, a lélek, az univerzum mélységeit. És ez rendben is van így, fontos, hogy maradjunk nyitottak a szépségre, az élet misztériumaira, de ne féljünk akkor sem, amikor megbotlunk egy ténynek tetsző tárgyban. Hogy is szokták mondani? Két lábbal a földön, de fejünkkel a felhők felett?

Egy kétkedő levelei

Mindenki megnyugodhat, az előző témát hagyom hűlni egy kicsit és új vizekre evezek. Azonban a következő terület még melegebb lesz, sőt egyenesen forró: a pokol tüzeinek sárkányaival fogunk szembenézni. De előtte szeretnék egy újabb könyvet ajánlani, amit nemrég olvastam, és nagyon tetszett.

Letters from a Skeptic – Dr. Gregory A. Boyd

ImageEz tipikusan egy olyan könyv, amit nagyon szeretném, ha valaki magyarra is lefordítana, mert nagy hasznát vennék a magyar olvasók is – akár hívők, akár nem. A könyv ugyanis egy szkeptikus apa és hívő fiának több éven átívelő levelezését mutatja be.

A fiú Greg Boyd, ismert és sokak által elismert teológus, pásztor, számos könyv szerzője (valamint keresztény anarchista, amit én is csak most tudtam meg). Boydot egy filmen keresztül ismertem meg (amit én is érinteni fogok a következő téma kapcsán), melyhez ő is hozzájárult gondolataival, meglátásaival, és azonnal nagyon jó benyomást tett rám. Azóta követem twitteren, és könyvére is így akadtam rá, amit egy ideig ingyenesen elérhetővé tett. Boyd tinédzser korában először ateistává, majd 17 évesen kereszténnyé vált, és hite azóta csak erősödött, olyannyira, hogy egész életét a teológiának és Isten szolgálatának szentelte. Apja ezt mindig is furcsának tartotta, hiszen igyekezett fiát liberálisnak és nyitottnak nevelni, és nem fért a fejébe, hogy mégis hogyan lett belőle ennek a szerinte bigott és csőlátású vallásnak a követője, sőt rajongója. Az ifjabbik Boyd fejébe viszont az nem fért, hogy hogyan lehetséges, hogy apja szkeptikus és ateistába hajló agnosztikus, mikor szerinte a kereszténység üzenete annyira világos és egyértelmű, hogy aki igazán megérti és megismeri, az belátja, hogy igaz. A fiú tehát elhatározza, hogy megpróbálja meggyőzni szkeptikus apját, és igyekszik megválaszolni kérdéseit, eloszlatni kételyeit Istennel és a kereszténységgel kapcsolatban. Mivel apja szkepticizmusa ellenére nyitott, és nyugdíjas korából kifolyólag amúgy sem túl elfoglalt, belemegy a játékba. A könyv tehát tulajdonképpen egy hosszú és nagyon színvonalas levélváltás egy apa és fia között, melyből kitapintható mindkettőjük részéről a kölcsönös szeretet és tisztelet, még ha nem is mindenben értenek egyet.

Minden levélváltás egy-egy témát dolgoz fel, kezdve a legáltalánosabbtól (ha Isten létezik és jó, miért van rossz a világban?) az egészen konkrétig (lehet-e Isten Jézus?), mind-mind olyan kérdéseket érintve, amikkel valóban találkozhat egy hívő, mikor hitét próbálja megosztani másokkal. Bár a témák és kérdések sokszor nagyon mélyek és bonyolultak, sikerül őket olyan egyszerű nyelvezettel és hasznos illusztrációkkal megválaszolni, hogy a teológiában kevésbé jártas olvasók számára is nagyon könnyen emészthetőek legyenek. Őszintén szólva, 22 év kereszténységgel a hátam mögött is volt nem egy olyan kérdés, amit nem tudtam volna olyan érthetően és átgondoltan megválaszolni, ahogy Boyd teszi. Ezért ez a könyv nem csak egy fordulatos történet, amit végig lehet izgulni, hanem referenciaként is működik, amihez kemény kérdések vagy kételyek esetén fordulni lehet.

Vajon meg tudja-e győzni a fiú a tékozló apát, vagy az egész csak egy kudarcba fulladt, ám tanulságos kísérlet? Na ezt, nem fogom elárulni. ;)