Az én poklom

question-mark-63979_640Remélem, sikerült az előző néhány bejegyzésemben rövid áttekintést nyújtanom a pokol és kárhozat témakörében létező ma legnépszerűbb nézetekről. Nyilván mindhárom nézet sokkal bonyolultabb annál, hogy egy-egy bejegyzéssel le lehetne őket tudni, de lényegüket és a köztük lévő különbségeket talán sikerült érzékeltetnem. Történelmileg a legelterjedtebb nézet az ÖTSz tana, napjainkban azonban egyre népszerűbb és több neves teológust is maga mellé állít az annihilizmus / kondicionalizmus, és ­– bár sokkal kisebb mértékben – az univerzalizmus is.

A pokol nem üdvösségkérdés

Fontos megjegyezni, hogy bár az üdvösség kérdésével foglalkoznak ezek a nézetek, a róluk kialakított vélemény mégsem üdvösségkérdés az azt valló egyén szempontjából. Tehát teljes mértékben elfogadható, hogy egy hitvalló keresztény nem az ÖTSz, hanem az ANI/KON vagy akár az UNI látásmódját tegye magáévá. Nyilván befolyással lesz ez hitére és praxisára, de nem befolyásolja saját üdvösségét. Egész egyszerűen a kérdés nem érinti a kereszténység lényegi elemeit, melyekben minden hitvalló kereszténynek egységben kell lennie (Krisztus személye, a megváltás mibenléte, stb.), hanem „csupán” igeértelmezésbeli különbségről van szó, ami az „egyebek” kategóriájába esik, melyben a szeretetben megélt szabadság kell, hogy legyen a vezérfonalunk.

Szemüvegek

Mindhárom nézet vallói úgy gondolják, hogy alá tudják támasztani látásmódjukat a Szentírásból. Azokat az igeszakaszokat, melyek értelmezésüket cáfolni tűnnek, látásmódjuk szemszögéből értelmezik át. Amikor tehát valaki ezt a kérdéskört vizsgálja, és szeretne tisztán látni és korrekten eljárni, igyekeznie kell mindhárom nézet szemüvegét levenni magáról, és hagyni, hogy az Ige legyen, ami meggyőzi. Ez azonban irdatlanul nehéz véleményem szerint, mert beidegződéseink annyira mélyen belénk ivódtak, hogy sokszor magunk sem tudjuk, mennyire befolyásolnak minket. Nem marad hát más választásunk, mint mindhárom szemszögből megvizsgálni az igeszakaszokat és feltenni a kérdést, melyik felfogás a legmeggyőzőbb számunkra az Igéből, illetve melyik nézet szemszögéből tudjuk legmeggyőzőbben megmagyarázni az azzal látszólag ellentmondó igeszakaszokat.  Bele kell tehát tudni helyezni magunkat mindhárom nézet cipőjébe, és annak szemszögéből megvizsgálni, hogy mit mond Isten Igéje. Ez nem egyszerű tornagyakorlat, és megértem, hogy valakit ez a téma egyáltalán nem érdekel olyan mélységben, hogy ezt megtegye. Mégis, úgy gondolom, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a dolgok végére tudjunk járni. Ez persze még mindig nem fogja garantálni, hogy a végén egyet fogunk érteni, mert akár tetszik akár nem, az igeértelmezésünk mindig szubjektív lesz valamilyen mértékben.

Szerintem

Mindezt előre bocsátva szeretném megosztani, hogy én most hol tartok. Az ÖTSz-től indultam, abban nőttem föl, sokáig eszembe sem jutott megkérdőjelezni. Mára azonban ezt a nézetet tartom a legkevésbé valószínűnek, főleg a dantei pokolbugyrokkal megspékelt verziót. Egész egyszerűen a Szentírásban, Krisztus személyében és a személyes életemben kirajzolódó istenképpel ez a nézet a legkevésbé összeegyeztethető. Ha tehát az ÖTSz és az ANI/KON között kellene választanom, akkor egyértelműen a második mellé tenném a voksom. Az univerzalizmus kezdetben teljesen elfogadhatatlan volt számomra, de ez leginkább tudatlanságból fakadt, ugyanis csak az általános irányzatával voltam tisztában, ami nyilvánvaló konfliktusban volt igei ismereteimmel. Néhány évvel ezelőtt azonban megismerkedtem a keresztény, evangéliumi univerzalizmussal, és rendkívül érdekesnek és megfontolandónak találtam érveit. Őszintén szólva, szeretném, ha igaz lenne, és némely bibliai (!) érve mellett nem tudok gondolkodás nélkül elmenni, azonban legfontosabb feltételezései (pl. a halál utáni döntés lehetősége) nem rendelkeznek elég világos igei alappal, hogy teljes mellszélességgel magaménak tudnám vallani a nézetet. Túl nagy a bizonytalansági faktor túl fontos kérdésekben, ezért pl. William Barclay-vel ellentétben, nem tudom és valószínűleg soha nem is fogom tudni magamat meggyőződéses univerzalistának vallani. Azonban az lepne meg legkevésbé, ha a végén kiderülne, hogy Isten is univerzalista.

Nem tudok hát dönteni e három közül. Igeismeretem alapján az ANI/KON a befutó, istenismeretem alapján az UNI, de nem tudom kizárni az ÖTSz lehetőségét sem teljesen. Úgy vélem, nem áll rendelkezésemre elegendő ismeret, hogy a három nézet közül bármelyik mellé minden kétséget kizáróan letegyem voksomat. Agnosztikus vagyok tehát a kérdésben: nem tudom a választ és szerintem nem is tudható.

Ami biztos

Egy dologban azonban biztos vagyok: bármi is lesz, az igazságos és méltányos lesz, és senki nem vádolhatja majd Istent igazságtalansággal. Még ha az ÖTSz nézete lesz is majd valósággá, akkor is együtt fogom majd szívből zengeni Isten népével:

„Nagy és csodálatos minden, amit teszel,
    Mindenható Úr Isten!
Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel,
    Nemzetek Királya!
Ki ne tisztelne téged, Urunk,
    ki ne dicsérné neved?
Mert egyedül te vagy szent!
Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged,
    mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”
(Jel 15:3-4, EFO)

Na, de minden nép? MINDEN NÉP??    ;)

(Ez a bejegyzés is kommentálható blogom Facebook oldalán.)

Univerzalizmus

Pokol háromszög

Kattintásra kiugrik és megnő!!

A pokol-háromszög felső csúcsa az univerzalizmus (továbbiakban UNI) tana a kárhozat és pokol mibenlétével kapcsolatban. Ezt igyekszem most tömören bemutatni, de még az annihilizmus témájában hadd ajánljak egy kitűnő blogbejegyzést Szabados Ádám tollából: „Ádám, te mit gondolsz a pokolról?” Érdemes a kommenteket is elolvasni, melyben Ádám azt is részletesebben kifejti, mi rendítette meg szilárd ÖTSz meggyőződésében. Ezenkívül angol nyelven a RethinkingHell.com adhat sok hasznos és színvonalas információt az érdeklődőknek.

Keresztény univerzalizmus

Legelőször fontos leszögezni az UNI-val kapcsolatban, hogy amikor erről írok, akkor nem azt az általános felfogást értem alatta, miszerint „mindenki a Mennybe megy” hitvallástól, Istentől, Krisztustól, Bibliától függetlenül, hanem az univerzalizmusnak keresztényi, egyesek megfogalmazásában evangéliumi verzióját. Evangéliuminak hívni az UNI-t persze sokak szemében botrányos, hiszen kétséges, hogy lehet-e evangéliuminak nevezni egy nézetet, mely teológiailag az evangéliumi többség szerint nemcsak téves, de egyenesen eretnek, melyet a történelem folyamán mindig is elenyésző kisebbség vallott magáénak. Azonban tény, hogy kezdetektől fogva voltak képviselői ennek a nézetnek, sőt úgy tűnik a kereszténység hajnalán arányuk magasabb volt, mint a történelem folyamán. A trend egyébként az, hogy egyre nagyobb lendületben növekszik az UNI-t elfogadók, de legalábbis megfontolandónak tartók aránya, bár ez inkább a magukat progresszív, posztkeresztény, posztmodern hívőként meghatározókra vonatkozik.

A keresztény univerzalizmus vagy egyetemes megbékélés doktrínája azt hirdeti, hogy végül mindenki hitre jut Krisztusban és ezáltal részesül Isten üdvözítő kegyelmében. Ahhoz, hogy ez akár elméleti síkon is lehetséges legyen, néhány alapvető dolog szükségeltetik.

Meggondoltam magam

Az egyik legfontosabb feltétel, melynek adottnak kell lennie ehhez, a lehetőség, hogy az ember halála után is dönthessen Krisztus mellett. Az UNI vallói úgy gondolják, hogy nem zárul be a lehetőség kapuja a halál pillanatával. Bármilyen meglepő is ez a gondolat, a helyzet az, hogy nem találunk mindent elsöprő érvet a Bibliában, mely kizárná ennek a lehetőségét. Sőt, látunk konkrét példát arra, hogy az emberek egy bizonyos csoportja számára megadatott a lehetőség a halál utáni döntésre, mikor Krisztus az özönvíz idején elpusztult „börtönben” lévő lelkeknek prédikált, és sokak értelmezésével szemben ez nem csak ítélethirdetés volt, hanem evangéliumhirdetés. Bizonyos értelmezés szerint azért adatott meg az özönvizet elszenvedő embereknek (és csak nekik) ez a kegy, mert ők még a törvénynélküliség állapotában voltak halálukkor, így nem voltak elítélhetőek. Azonban az özönvíz és a mózesi törvény adása között is eltelt nem kevés idő, és ebben az esetben nekik is kijárt volna ez a lehetőség. A kérdés tehát az, hogy a halál utáni döntés lehetősége csak ennek a konkrét csoportnak adatott meg, vagy mások számára is nyitva áll? A második lehetőséget tűnik alátámasztani az a tény, hogy az első keresztények között bevett szokásként utal Pál apostol a halottakért való bemerítkezésre. Vajon mi értelme lett volna ennek, ha nem hitték volna azt, hogy ezzel befolyásolhatják elhunyt szeretteik örök sorsát? Érdemes megjegyezni azonban, hogy a péteri és páli igeszakaszok is rendkívül nehezen értelmezhetőek, melyekkel kapcsolatosan érdemes nagyon óvatosan eljárni, és a könnyelmű következtetéseket elkerülni. Mindenesetre jelen téma tárgyalásakor jelentőséggel bírhatnak.

Mi a pokol?!

A következő kérdés, hogy mit kezd az UNI a Biblia nyilvánvaló tanításával a pokollal kapcsolatban. A keresztény UNI vallói nem vonják kétségbe a pokol létezését, ugyanakkor két lényeges dologban máshogy tekintenek rá:

  • A pokol nem az örök tudatos szenvedés helyszíne, hanem csak egy ideiglenes tartózkodási helye az „elkárhozott” lelkeknek. Ebben hasonlóságot mutat a nézet az annihilizmussal, ami ugyancsak kétségbe vonja az ÖTSz-t;
  • A pokol célja elsősorban nem a kínokkal teli megtorlás, hanem a korrekció, a megjobbítás. Az UNI tehát a pokolra egyfajta purgatóriumként tekint, amely azt a célt szolgálja, hogy a bűnös ember szembesüljön bűneivel és azok súlyával, hogy ennek nyomán jobb belátásra térjen és elfogadja a Krisztusban kínált bűnbocsánatot és kegyelmet.

Fontos megjegyezni, hogy az UNI nem gondolja, hogy a bűnökért meg lehet fizetni, hiszen akkor Krisztus kereszthalálának szükségességét tagadná. A pokolbéli szenvedés lényege tehát nem az, hogy a bűnösök megfizessék bűneik tartozását, hanem hogy azok súlyával és következményével teljes mértékben szembesüljenek, melynek eredményeként elfogadják a Krisztusban felkínált kegyelmet. Az UNI tehát nem teszi feleslegessé a krisztusi áldozatot, ellenkezőleg: hiszi, hogy akkora horderejű Isten Krisztusban megmutatott szeretete, hogy ha valaki valóban szembesül vele és saját elveszettségével, akkor nem képes más értelmes döntést hozni, mint elfogadni azt.

Teljes győzelem

Az univerzalizmus álláspontja szerint tehát Krisztus kereszten bemutatott áldozata teljes győzelmet aratott a bűn felett. Ez a győzelem nem csak lehetőség szintjén győzte le a bűnt és a halált, hanem előbb-utóbb minden teremtményt megmentő módon. Az UNI hirdetői szó szerint értelmezik azokat az igeszakaszokat, melyek minden ember üdvözülését tűnnek alátámasztani (pl.: Jn 12:32, Rm 5:18-19, 1 Tim 4:10), az ezzel ellentmondókat pedig nyilván alternatív módon értelmezik. (Ezekre később majd írok egyedi példákat, jelen bevezetőben erre nincs lehetőség.)

Felvetődő problémák

Az első és legfontosabb probléma az, hogy bár nem zárja ki egyértelműen a Szentírás a halál utáni döntés lehetőségét, nem is támasztja egyértelműen alá. Sőt, az Írás sokszor figyelmezteti az embereket, hogy addig hozzanak jó döntést, amíg arra lehetőségük van. Azzal nyugtatgatni tehát magunkat vagy másokat, hogy a halál után is dönthetnek, örök következményekkel járó felelőtlenség lenne. Ez egy nagyon súlyos bizonytalansági faktor az UNI-val kapcsolatban!

A másik nyilvánvaló probléma, hogy ha az UNI igaz, akkor miért lenne szükség az evangélium hirdetésére? Persze nyilvánvaló válasz lehet az, hogy az emberek elkerüljék a pokol szenvedését, ami az UNI-k szerint is akár nagyon-nagyon hosszú ideig is eltarthat. Egy másik válasz lehet, hogy valójában a pokollal való fenyegetőzés sohasem jó evangelizációs módszer és helytelen motiváció, Isten jósága és kegyelme terem valódi, maradandó megtérést az emberekben.

Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy mi garantálja, hogy minden ember Isten mellett fog dönteni? Nem ütközik-e ez a szabad akarattal? Az UNI vallói azonban erre a kérdésre egybehangzóan azt válaszolják, hogy nincs olyan épeszű ember, aki szembesülve saját elveszettségével, felmérve annak örökkévaló következményeit, és megismerve Isten ingyen felkínált kegyelmét, ne választaná önként a megbocsátást és a szenvedés alóli felmentést.

Akit bővebben érdekel az UNI tanítása, angol nyelven rengeteg értekezést és tanulmányt találhat pl. a Tentmaker weboldalon, a későbbiekben én is fogok még a témában írni. A pokol témájának lezárásaként pedig legközelebb leírom, hogy jelen pillanatban én hol helyezem el magam a pokol-háromszögben.

(Ez a bejegyzés is kommentálható blogom Facebook oldalán.)

Pokoli háromszög

HellfireMikor tavaly októberben újraindítottam a blogom, megfogalmaztam három területet, melyekkel kapcsolatban úgy érzem, változás történik az Egyház gondolkodásában. Ez a három terület 1) az evolúció elméletének egyre szélesebb körben történő elfogadása; 2) a homoszexualitás kérdésköre társadalmi és egyházi szinten; valamint 3) a pokol és a lelkek örök sorsa teológiájának változása. Az első két témában az elmúlt hónapokban igyekeztem bemutatni az alternatívákat illetve megosztottam a saját látásmódomat, még ha ez sokszor csak annyit jelentett, hogy “nem tudom” vagy nincs biztos álláspontom.

(Sokan azt gondolhatják, hogy nem akarok/merek színt vallani, pedig biztosan azért írok a progresszívabb, liberálisabb irányzatokról, mert magam is azokat vallom, de ez tényleg nem így van. Bő tíz évig éltem egy olyan sajátos vallási környezetben, melyben mindenkinek megmondták, hogy mit gondoljon, mert “meg van írva”, és aki néha egy kicsit máshogy gondolkodott volna vagy csak kényelmetlen kérdéseket tett fel, az hamar láthatatlan falakba ütötte fejét, melyekről vagy visszapattant és visszatért a “helyére”, vagy némi elbeszélgetés után önként vagy kevésbé önként távozott. Ebből a környezetből 11 évvel ezelőtt kiszakadva egy életre megtanultam, hogy mindent meg lehet (sőt kell!) kérdőjelezni, és ahol a kérdésfeltevést tiltják, vagy elvárják, hogy a válaszokat tekintélyelvi alapon, gondolkodás nélkül elfogadják, onnan menekülni kell. Ezért van az, hogy különböző témákban az átlagnál talán egy kicsit nyitottabban körbetekintek, és bizony sokszor azt látom, hogy a hagyományosan elfogadott nézetek mellett vannak nem is olyan értelmetlen és indokolatlan alternatív irányzatok, melyeket érdemes megvizsgálni. Ennek a vizsgálatnak lehet az olvasó a tanúja, ez az én útkeresésem, és bár sokszor valóban eltávolodom a hagyományosan elfogadott nézetektől bizonyos témákban, a leggyakoribb konklúzióm mégis az, hogy minél többet tudok, annál kevésbé vagyok biztos a dolgomban. Bár hajlok bizonyos értelmezések irányába, sokszor arra jövök rá, hogy az érvek/ellenérvek nem teszik lehetővé, hogy holtbiztos álláspontra jussunk.)

A harmadik témát veszem most tehát célkeresztbe, a pokol kérdéskörét, hogy vajon mi történik azokkal, akik földi életük során nem hoznak tudatos döntést Krisztus mellett. Milyen értelmezések léteznek a témában, és ezek mekkora létjogosultsággal bírnak? A következő három nézet a legelterjedtebb a pokollal kapcsolatban:

  • Tradicionális nézet: a hitre nem jutottak osztályrésze az örök, tudatos szenvedés (ÖTSZ) (Eternal Conscious Torment, ECT);
  • Kondicionalizmus vagy annihilizmus: a hitetlenek végül megsemmisülnek;
  • Univerzalizmus: végül mindenki üdvözül, a pokol a megtisztulás és korrekció helye.

Ezekről most bővebben nem fogok írni, viszont közreadok egy nagyon hasznos ábrát, amit jó pár óra fáradságos munkájával magyarítottam az eredetiről, mely összefoglalja és bemutatja a három nézet lényegét, fogadjátok szeretettel. Az elkövetkezőkben pedig egyenként megvizsgálom a három nézetet.

Pokol háromszög

A Pokol Háromszög. Rákattintva PDF formátumban nyílik meg a jobb olvashatóság kedvéért. Forrás: rethinkinghell.com