10393724_10154381918265034_9118054295563455216_nKrisztus, Megváltóm. Te adsz színt a szürkének, szárnyat az egyszerű, földhöztapadt embernek. Nélküled csak tanácstalan pislogok, Tőled jön a cél, mert Te vagy az ok. Veled marad lábam a hullámok felett, még ha olykor majd meg is fulladok. Jelenléted lötyög rajtam, talán majd belenövök, koronád furán áll fejemen, de Te tudod. Van olyan pillanat, mikor elfogynak a szavak, köszönöm, hogy engeded, hogy csak némán, zsebre tett kézzel hallgassak.

Reklámok

20 évvel később

Napra pontosan 20 éve találkoztam Vele, aki teljesen alkalmatlanná tett arra, hogy nélküle éljek. Nem mintha valaha is igazán akartam volna.

Hihetetlenül változatos és kalandos út ez. Sokszor azt gondolom, megérkeztem, aztán néhány évvel később kinevetem magam, hogy hogy is gondolhattam ilyet. Azt mondhatnám, bölcsebb lettem az évek alatt, de tudom, hogy néhány év múlva elnézően mosolyognék saját mostani magamon, ha ezt tenném. Sokat tanultam, az biztos, leginkább azt, hogy mennyire keveset tudok, értek. Sokat csalódtam is, emberekben, szervezetekben, saját magamban. De összességében jó ez! Még ha nem is mindig kellemes a vándorút, az úti cél reménye minden fájdalmat felülír. Alig várom, hogy szemtől-szembe találkozhassunk.

Azt hiszem, soha nem fogom megbánni, hogy Neki adtam az életemet. Azért csak “azt hiszem”, mert nem bízok magamban. Azért “hiszem”, mert bízok Benne, hogy megtart.

Ahogy már 20 éve.