Isten és a meleg keresztény? – Az érem másik oldala

ImageMinden éremnek két oldala van, és érdemes megismerni mindkettőt, ha az ember szeretne kiegyensúlyozott véleményre jutni egy kérdéskörben. Ezért is olvastam el néhány reakciót és írást, mely Matthew Vines előző bejegyzésemben röviden ismertetett könyvével kapcsolatban született. A legterjedelmesebb válasz Vines könyvére Al Mohler szerkesztésében született, és ingyen letölthető innen több formátumban is (természetesen csak angolul). Erről szeretnék néhány gondolatot írni.

Az az igazság, hogy mindig elég szkeptikus vagyok, amikor egy könyv megjelenése után nagyon gyorsan valaki kiad egy válaszkönyvet. Mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy biztos, hogy ilyen gyorsan fel lehet dolgozni egy könyvet, végiggondolni állításait és reagálni rá rendszerezett formában? Ezzel a művel kapcsolatban is az volt a várakozásom, hogy csak egy általános ellenvélemény megfogalmazása lesz a témában a jól ismert érveket ismételgetve. Azonban kellemesen kellett csalódnom, ugyanis egy összeszedett és részletesen kidolgozott rövid (kb. 90 oldal) könyvet tettek le írói az asztalra, melyben részletesen reagálnak a Vines által felvetett érvekre. Valójában összesen öt szerző jegyzi a könyvet, mindegyikük egy fejezettel járult hozzá. Végigveszik a Vines által érintett igehelyek értelmezését, felvázolva, hogy miért gondolják, hogy Vines téved állításaival kapcsolatban. Ezenkívül rávilágítanak arra, hogy Vines általános felfogása a Biblia nemekre vonatkozó tanításáról és annak jelentőségéről, miért hiányos, illetve helytelen. Nyilván ebben a blogban nem fogom tudni az ő ellenérveiket sem részletesen ismertetni, csupán néhány lényegi elemre szeretnék rávilágítani.

Az egyik probléma, amire rávilágítanak, hogy Vines meglehetősen elfogultan válogat a források között, amikor érveit alá kell támasztani. Azon szerzők írásait preferálja, akik már eleve az ő oldalán állnak a kérdésben. Ezenkívül néhány héber vagy görög szó értelmezésekor is inkább csak az ő álláspontját alátámasztó értelmezéseket veszi figyelembe, illetve néha elég furcsa módszereket alkalmaz értelmezésükkor, sokszor túl nagy hangsúlyt fektetve apróbb dolgokra, míg szemet hunyva pár nyilvánvalóbb tény felett. Azt hiszem, a legfontosabb kritikájuk azzal kapcsolatos, hogy Vines eleve a saját meggyőződésének a fényében igyekszik az őt alátámasztani látszó tényeket és érveket maga mellé sorakoztatni, nagyobb súlyt tulajdonítva a nekik, mint kellene, és figyelembe nem véve a meggyőződését gyengíthető adatokat. Ez a fajta elfogultság alaphiba egy szövegértelmezésnél, bármely témáról is legyen szó.

Úgy gondolom, hogy egy elgondolkodtató és megfontolandó könyv ez, melyet mindenkinek elolvasásra javasolok, aki meg szeretné ismerni mindkét tábor érveit. Szerzői bibliaértelmezésben és teológiában messze előbbre járnak, mint Vines, amin annyira nem is lehet csodálkozni, hiszen Vines még csak a húszas éveiben járó fiatalember. Olykor-olykor talán túl messzire mennek kritikájukban és egy kicsit gunyorossá válnak, ami szerintem nem tesz jót semmilyen vitának sem, hiszen csak felesleges indulatokat szít. Azonban annyira nyilvánvalóan távol áll a két tábor gondolatvilága egymástól, hogy igazából azon lepődne meg az ember, ha ebből nem fakadna kézzel fogható feszültség.

Ha pusztán a Biblia bizonyos szakaszainak értelmezéséről szólna ez a kérdés, akkor véleményem szerint Vines alulmaradna. Azonban ahogy már a korábbi bejegyzésemben is írtam, valójában szerintem nem pusztán bizonyos igeszakaszok megfelelő értelmezése mentén fog eldőlni ez a kérdés, hanem bizonyos szempontból érzelmi alapon, illetve néhány olyan alapkérdés megválaszolása mentén, mely nem is igazán az ember bibliaértelmezésével kapcsolatos.

Szexuális orientáció

Létezik-e szexuális orientáció, illetve a Biblia szerzői tisztában lehettek-e létezésével? Vines szerint igen, létezik, és nem, a Biblia szerzői nem tudtak létezéséről, így amikor a homoszexuális aktusokat elítélték, akkor nem gondolhattak erre. Mohlerék véleménye a kérdésben megoszlik: egyrészről kétségbe vonják, hogy az a fajta szexuális orientáció, melyről Vines ír tudományosan bizonyított lenne, illetve véleményük szerint a Biblia írói szexuális orientációtól függetlenül elítélik a megélt homoszexualitás minden formáját. Ezen a kérdésen nagyon sok múlik, hiszen Vines szerint a szexuális orientáció felfedezése egy új-keletű tudományos fordulat: korábban az orvostudomány nem tudott arról, hogy bizonyos emberek születésüktől fogva eleve saját nemükhöz vonzódnak, így a homoszexualitás mindig valami normálistól való elhajlásként volt kezelve. Vines szerint ez az új felfedezés új fényben kell, hogy feltüntesse a Biblia homoszexualitásra vonatkozó szakaszait is. Szerinte a helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a tudomány felfedezte, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja. Az Egyház ezt felháborodva elutasította annak idején, hiszen értelmezésük szerint a Biblia indirekt és direkt módon arról tett tanúbizonyságot, hogy a teremtett világ közepe a Föld és rajta az Ember. Ma már azonban a tudomány felfedezéseinek fényében senki sem értelmezi szó szerint az Írás azon szakaszait, melyek egy földközpontú világegyetemet sejtetnek. Vines szerint ugyanilyen módon kell újraértelmeznünk a Biblia homoszexualitásra vonatkozó szakaszait a tudomány új felfedezéseinek fényében.

Az orientáció megváltozása

Ez a következő kérdés: megváltoztatható-e a szexuális orientáció, illetve kell-e törekedni a megváltoztatására? Vines az Exodus International nevű ex-gay szervezet bezárását hozza nyomos érvként amellett, hogy a szexuális orientációt nem lehet megváltoztatni. Ez a keresztény szervezet hosszú évekig foglalkozott azzal, hogy bizonyos terápiák segítségével meleg hívők szexuális orientációját megváltoztassa. 2013. júniusában azonban a szervezet felfüggesztette tevékenységét, azt állítva, beismerve, hogy a dolog nem működik. Emellett elnézést kértek mindazoktól a meleg hívőktől, akiknek az életében szervezetük tevékenységével kárt és fájdalmat okoztak. Az esetek döntő többségében tehát úgy tűnik, sikertelen hosszútávú, valódi változást elérni a szexuális orientáció megváltoztatásában. Ez akkor azt jelenti, hogy meg se próbáljuk, illetve a sikertelenség önmagában automatikusan elfogadhatóvá kell hogy tegye a homoszexuális orientációt?

A kövek elmozdítása

A harmadik nagy nézeteltérés az előző kettőből fakad, és Al Mohlerék fogalmazzák meg: amennyiben engedjük, hogy bizonyos tudományos vélekedések befolyásolják a bűnről kialakított és több ezer éven át fenntartott véleményünket, akkor mi a garancia arra, hogy néhány évtized múlva egy másik bűnnel kapcsolatban is “revideáljuk” nézeteinket? Ha egy követ elmozdítunk, az hol áll meg, és milyen köveket sodor még magával? Nem forog-e fenn annak a veszélye, hogy Isten fölé emelkedünk, és magunknak állítunk törvényt? Nem kerül-e veszélybe ezáltal maga az evangélium és annak bűntől megszabadító üzenete? Vagy Isten üzenetének elsősorban a szeretetet kell tartanunk, és ez alapján kell megmérnünk mindent? Vajon áthágja-e a szeretet törvényét bármely módon, ha két azonos nemű ember szereti egymást, és monogám, elkötelezett kapcsolatban megosztja egymással életét? Ártanak-e ők ezzel egymásnak, embertársaiknak vagy Istennek? Kinek áll jogában meghatározni, hogy mi a szeretet és mi nem az? Képes-e erre az ember, vagy csak Isten törvényének a fényében?

Ezek azok a területek, melyekben a legnagyobb a nézeteltérés a két könyv írói között, és véleményem szerint ezek azok a kérdések és a rájuk adott válaszok, amelyek meghatározzák, hogy ki, melyik oldalra áll majd ebben a témában. Ezek bizonyos értelemben függetlenek attól, hogy hogyan értelmezünk a homoszexualitással direkt módon foglalkozó igeszakaszokat, és ezért gondolom azt, hogy az Egyház szépen lassan igazodni fog a társadalom egyre nagyobb toleranciájához a homoszexualitással kapcsolatban.

Reklámok

Isten és a meleg keresztény

ImageBefejeztem Matthew Vines könyvét, és többek kérésének eleget téve írok róla néhány gondolatot.

Vines saját élettörténetén keresztül igyekszik bemutatni, hogy mit is jelent egy evangéliumi, konzervatív családban felnőtt, a hitét és bibliaszeretetét nagyon is komolyan vevő fiatalembernek, amikor azzal szembesül, hogy valami nem stimmel vele: saját neméhez vonzódik. Miután saját magának be meri ismerni ezt a tényt, ami őt is megrendíti és megrémíti, a családjának is beszámol a fejleményekről. Természetesen megrökönyödnek fiuk állításán, hiszen mindannyian tudják, hogy ez mit jelent saját bibliaértelmezésük és hitük fényében. Vines ekkor félbeszakítja harvardi tanulmányait, hogy egy évet arra szenteljen, hogy tüzetesen megvizsgálja újra azokat az igehelyeket, melyek alapján eddigi meggyőződésük kialakult a homoszexualitás kérdéskörével kapcsolatban. Ez a könyv tulajdonképpen ennek a kutatásnak az eredménye, részletesebb kifejtése. A család története úgy folytatódik tovább, hogy mindannyian arra a meggyőződésre jutnak, hogy Isten és a Biblia nem ítéli el két azonos nemű ember szeretetteljes, egy életre szóló elkötelezett, monogám kapcsolatát. Vinesról egyébként tudni kell, hogy valóban nyilvánvalóan őszinte hittel és a Biblia iránti tisztelettel rendelkezik. Nem hisz a házasság előtti vagy azon kívüli szexuális kapcsolatban, ő maga is vár a házasságig, csak ő máshogy tervezi, mint az átlagemberek többsége, amennyiben megtalálja élete párját, egy másik férfi személyében.

Pontosan Vines nyilvánvaló és őszinte hite és tisztelete a Biblia iránt az, ami miatt ezt a könyvet sokan (nyilván a melegeket támogató oldalon) mindent megváltoztató “gamechanger”-nek tartanak. A kérdés csupán az, hogy hoz-e bármely új érvet ebbe a nagyon komoly és egyre nyilvánvalóbban egyházakat és felekezeteket megosztó vitába, illetve meggyőzőek-e ezek az érvek. Pontosan ezért vettem meg én is ezt a könyvet, hogy megismerjek új érveket, történelmi, kulturális háttér-információkat, melyek segíthetnek új fényben látni a Biblia első olvasásra fájdalmasan nyilvánvalónak tűnő szakaszait.

Lássuk hát, mivel foglalkozik a könyv! Azon kívül, hogy Vines személyes történetével megismerkedhetünk, először a jelenlegi bibliaértelmezés alapján a magukat melegnek meghatározó keresztények számára felmerülő egyetlen opciót vizsgálja meg, a cölibátust. A mai legmegengedőbb konzervatív bibliai álláspont szerint egy meleg orientáltságú keresztény számára ez az egyetlen opció, ami a (nem) megélt nemiséget illeti. Vines azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a bibliai és egyházi hagyomány alapján lehetséges-e a cölibátust valakire ráerőltetni vagy az már túlmegy a Biblia cölibátussal kapcsolatos tanításán?

Ezek után a szerző több fejezeten át megvizsgálja azokat a bibliai szakaszokat, melyek direkt módon foglalkoznak (tiltják vagy elítélik) a homoszexualitással. Ismerteti a tradicionális és elterjedt értelmezést, majd amellett érvel, hogy miben és miért helytelen a klasszikus értelmezés. Sokszor ez a történelmi, kulturális vagy bibliai kontextus megvizsgálását jelenti, illetve biblián kívüli történelmi források ismertetését, melyek a témában segítségünkre lehetnek a szerző szerint. Ezeket én nem fogom itt leírni, hiszen ehhez a könyvet kellene legépelnem (és lefordítanom…). A lényeg és konklúzió minden esetben az Vines szerint, hogy Isten és a Biblia konkrét szakaszai nem a szexuális orientációból fakadó, szeretetben és elkötelezettségben megélt, monogám homoszexuális kapcsolatot ítélik el.

Vines könyvének meglepően gyorsan reflektáló kritikusai sokszor azt vetik a szerző szemére, hogy erőszakosan és manipulatívan próbálja elfogadtatni felfogását másokkal. Nekem ilyen érzéseim nem voltak a könyvvel kapcsolatban. Tény, hogy a könyv elején felhívja a figyelmet arra a rengeteg szenvedésre, amit meleg keresztényeknek kell megélniük az Egyház tradicionális tanítása és a keresztények sokszor felületes és érzéketlen megnyilvánulásai miatt, de egy minimális empátiával rendelkező egyén ezt könnyen beláthatja. Az is tény, hogy a könyv végén gyakorlatilag nem, hogy a szeretetteljes, elkötelezett, monogám homoszexuális kapcsolatot nem tartja bűnnek, hanem egyenesen az Egyház klasszikus értelmezését tartja károsnak és rombolónak – és igen, bűnnek –  a meleg keresztények életében. Ez elsőre nyilván felháborítónak hathat egy a klasszikus értelmezést valló keresztény számára, azonban egyenesen és logikusan következik Vines felfogásából, és nincs benne semmi meglepő. A kérdés inkább az, hogy mennyire meggyőzőek Vines érvei?

Nos, én vegyes érzésekkel tettem le a könyvet (illetve a könyvolvasót…). A mindent elsöprő “gamechanger” érzés elmaradt. Nem azzal a meggyőződéssel értem a végére, hogy “hát persze! Hogy nem láttam eddig?”, bár azért ilyen elvárásaim nem is igazán voltak. A könyv nyújtott plusz információt a témával kapcsolatban, még azt is mondhatom, hogy Vines értelmezése egy lehetséges alternatív bibilaértelmezés, még ha néhány esetben egy kicsit túlságosan is rugalmasnak kell lennünk, ha nem is a Bibliával kapcsolatban, de saját bibliamagyarázatunkkal kapcsolatban mindenképpen. Egy biztos: a témában a klasszikus értelmezés mellett határozottan kiálló embereket Vines könyve nem fogja meggyőzni (egyrészt mert el sem fogják olvasni, de amúgy sem). Azoknak, akik eddig is szimpatizáltak a melegek jogtörekvéseivel, ez a könyv felkínálhat egy alternatívát, amit vagy magukévá tesznek, vagy sem. Számukra lehet ez a könyv egy fordulópont.

Egy valamire rájöttem a könyv elolvasása után, közben: valószínűleg ennél messzebb már nem lehetséges elmenni abban, hogy a Biblia szövegét és a szeretetteljes, monogám, elkötelezett meleg kapcsolatokat kibékítsük egymással. Nem gondolom, hogy lehetséges lenne a nyilvánvalónak tűnő bibliai szakaszokat ennél meggyőzőbb (?) módon “melegbaráttá” tenni. Az a meggyőződés is felerősödött bennem, hogy ha lesz valódi változás ezen a területen (lesz), az elsősorban nem bibliamagyarázatok és érvelések mentén fog eljönni, hanem személyes találkozások mentén. A könyv maga is bemutat néhány olyan történetet, amikor határozott tradicionális véleménnyel rendelkező emberek egészen addig tartották magukat meggyőződésükhöz, amíg maguk nem találkoztak személyes környezetükben vagy akár családjukban érintett emberekkel: hívőkkel, akik nem tehettek róla, de saját nemükhöz vonzódtak. Sokszor ez a találkozás, a történetek, küzdelmek, sebek és sérelmek megismerése volt az, ami egy idő után tarthatatlanná és értelmetlenné tette a klasszikus bibliaértelmezést. Kompromisszumkötés ez? Bibliaértelmezésünk elvtelen feladása a személyes tapasztalatok fényében? Kinek-kinek meg lesz (van) erről a meggyőződése.

Azt gondolom, hogy az Egyház nagy változás előtt áll, illetve ez a változás már zajlik. Meggyőződésem, hogy néhány generáció múlva az Egyház nagy része elfogadja a homoszexuális orientációból fakadó házasságkötést, családmodellt. Ez válik az általánosan elfogadott véleménnyé. Abban nem vagyok biztos, hogy milyen gyorsan fog ez végbemenni, de tippem szerint maximum két generáció múlva. Gyermekeink gyermekei számára már a ma elfogadott nézet lesz furcsa. Tényleg azt gondolom, hogy ez így lesz, és nem azért, mert meggyőzzük egymást illetve hagyjuk magunkat meggyőzni, hanem mert egyre több olyan történettel és hús-vér érző emberrel fogunk megismerkedni, akik számára ez a kérdés nem egy absztrakt kuriózum, hanem a mindennapok megkerülhetetlen valósága.

Tragédia-e ez az eljövendő világ, amiben a valódi egyháznak egy peremvidékre szorult állapotban kell majd túlélnie, vagy valójában Isten akaratának, személyének új tartalommal megtöltött megértése, melyben Krisztus és Teste karjai végre egy eddig meg nem tűrt csoport felé is kitárulnak? Ezt a kérdést mindenki maga kell, hogy eldöntse, meggyőződése alapján.

Én még mindig nem tudom.

Derek

ImageNem, nem a Prince.

Derek egy angol tévésorozat, melyet az a Ricky Gervais írt és rendezett, aki az eredeti The Office (A hivatal) sorozatot is megalkotta. Ahogy a The Office-ban, úgy itt is maga Gervais alakítja a főhőst, ám míg a The Office-ban egy önelégült, önmagát mindenkinél jobbra tartó, de borzalmas irodavezetőt alakít, akit valahogy mégis megszeretünk (vagy inkább megsajnálunk), itt egy kissé szellemileg visszamaradott, ám nagyon is szerethető és csupa szív személyt alakít, Dereket. A helyszín egy idősek otthona, ahol az időseken kívül megismerhetjük Hannah-t, az intézmény önfeláldozó vezetőjét; az erősen és nagyon furán kopaszodó Dougie-t, aki az otthon mindent megjavítani képes karbantartója/sofőrje/ezermestere/mindenese; Kev-et, a szexmániás semmittevőt, aki csak ott van, de sosem hiányzik kezéből a sörösüveg; néhány “önkéntest”, akik nem önszántukból segítenek az időseknek, hanem piti bűntetteik komolyabb következményeinek elkerülése végett; valamint néha-néha családtagokat, illetve egyéb kívülállót, kik az otthonon kívüli világból csöppenek bele ebbe a nagyon sajátos környezetbe.

A sorozat ugyanabban az ál-dokumentumfilm (‘mockumentary’) stílusban készült, mint a The Office annak idején, úgy néz ki, mint egy dokumentumfilm, amely bemutatja ennek az otthonnak a lakóit, a szereplők gyakran néznek bele egyenesen a kamerába, illetve vannak interjúszerű jelenetek is. Aki a The Office-t ismeri, annak ezt nem kell bemutatni, ez adta annak a sorozatnak az erősségét is, és itt is nagyon jól működik. Sokszor zavarba ejtő, mert az az érzése támad az embernek, hogy túlságosan is sokat lát meg, illetve olyan dolgokat is, melyektől már-már valamiféle kukkolónak érezheti magát. Mindenesetre nagyon jól működik ez a módszer, hiszen a szereplők “tudják”, hogy nézzük őket, és ez számos drámai lehetőséget rejt magában, mellyel az alkotók nagyon is jól élnek.

A sorozat még csak két évadot élt meg, de számos elismerést besöpört, nagyon sokan magasztalják Ricky Gervais zsenialitását nemcsak abban, ahogy megírta és megrendezte az egészet, hanem ahogy Dereket alakítja a sorozatban. Tényleg hihetetlen, ahogy ezt az egyszerű, sokszor együgyű szereplőt megformálja, és rajta keresztül világunkat bemutatja. Egy ilyen sorozatot megírni, illetve egy ilyen figurát eljátszani korántsem kockázatmentes, hiszen könnyen bele lehetne esni abba a hibába, hogy az időskor illetve a szellemileg visszamaradottabb emberek érzéketlen és bugyuta kifigurázásává torzuljon az egész. Gervais azonban valóban zseni, hiszen úgy tud megnevettetni, hogy közben olyan éleslátással tart torz tükröt világunk elé, hogy attól sírni tudnánk. Belecsöppenünk ebbe a fura világba, és rájövünk, hogy valójában mi vagyunk a betegek és szellemileg visszamaradottak. Bár mindegyik szereplőnek van valami stikje (kivéve Hannah-t, aki egy földre szállt angyal), sőt néhányuk egyenesen gusztustalan és undort keltő (igen, Kev, rólad beszélek), mégis a szeretetnek és kedvességnek olyan megvillanásaira képesek, amik megríkatják az embert. Én szó szerint minden részét végig pityeregtem, bár, aki ismer, az tudja, hogy ez azért annyira nem meglepő… :)

Miért írok erről ebben a blogban? Azért, mert nagyon nagy hatással volt rám, hogy ilyen precíz és hatásos módon beszél Gervais a szeretetről, az elfogadásról, az ember tökéletlensége ellenére szerethető voltáról. Sokszor, ahogy néztem, úgy éreztem, hogy valahogy Isten is így lát minket és irgalomra, szánalomra indul, és hogy valami ilyesféle indulat lehetett benne, amikor úgy szerette ezt a világot, hogy a legtöbb sem volt túl sok neki, hogy megmentsen minket.

És itt jön a csavar. Ricky Gervais ateista. Nem, nem csak az a “nem hiszem, hogy lenne Isten” fajta, hanem militáns, “hitvalló” ateista, aki hiszi, hogy nincsen Isten (isten), és vallja, hogy az istenhit (bármely!) egyenesen káros, és ezt gyakran és hangosan tudtára adja a világnak. Rendszeresen figurázza ki a különböző vallásokat és szent irataikat (legtöbbször a Bibliát). Miért érdekes ez? Nem, nem azért, mert azt gondolom, hogy akkor a Derek egy szemétkupac, amit be kell tiltani, és különben is Gervais monnyonle. Nem ezért. Hanem azért, mert az a fajta szeretet és elfogadás, ami ebben a sorozatban bemutatásra kerül, az isteni, krisztusi. Véleményem szerint az isteni szeretet az, amit Gervais ért, és elsöprő erővel be is tud mutatni (persze ő ezt nem tudja, sőt egyenesen sértőnek érezné ezt a “vádat”). Amikor összetört, összezavarodott és sokszor a saját rossz döntéseik és hibáik miatt eltorzult emberek találkoznak a szeretettel, elfogadással, kedvességgel, az újra(és újra és újra)kezdés lehetőségével, akkor ez megváltoztatja őket. Erről szól ez a sorozat, ez a mondanivalója, ez az üzenete: légy kedves, légy jó, bocsáss meg, engedd el a tartozást, adj új esélyt.

Ami miatt sokszor csak lehajtottam a fejemet és sírtam ezt a sorozatot nézve, az az volt, hogy pontosan ez hiányzik sokszor a kereszténységből, a gyülekezetekből és a keresztények szívéből. Egy ateista jobban érti, és hatékonyabban tudja közvetíteni, mint mi.

Ez szomorú, ez könnyfakasztó, ez tragikus.

Ez megtérésre hív.

(A sorozatban nagyon sok keresztény füleket bántó szó, illetve szexuális jellegű beteges utalás hallható (Kev…). Szóval, aki erre érzékeny, annak nem ajánlom. Félek, hogy pont ilyen fenntartások miatt sokan nem is fogják megnézni, pedig kellene.)

Friss olvasmányaim

Újévi fogadalmaim egyike az volt, hogy sokkal többet szeretnék olvasni idén, mint korábban. Az újévi fogadalmak többségével ellentétben ezt sikerül is jó tempóban tartanom, és ez elég nagy örömmel tölt el. Szeretnék most röviden szemezgetni azokból a könyvekből, amiket mostanában olvastam és hatást gyakoroltak rám.

Reimagining Church – Frank Viola

Ez a könyv magyarul is megjelent az Imádság Háza jóvoltából, többen írtak is róla már korábban, kicsengésükben inkább kritikusan. A magyar fordítást nem olvastam, így én csak az angol verzió alapján tudok nyilatkozni. Az én véleményem a könyvről abszolút pozitív. Remek összefoglalója sok, bennem évek óta kavargó gondolatnak, amit nem tudtam volna ilyen rendszerezetten megfogalmazni. Nyilván részletkérdésekben nem kell mindenben egyetérteni a szerzővel, azonban véleményem szerint az általános mondanivalója nem csak helyes, hanem egyenesen életbevágóan időszerű!

Személyes adalékként megemlíteném, hogy a könyvben foglaltak alapján számos alapvető változást vezettünk be a gyülekezetünkben, sok szempontból visszatérve a bibliai alapelvekhez és egyszerűséghez.

Speaking of Jesus – Carl Medearis

Rendkívül jó könyv egy olyan szerzőtől, akinek nem kevés tapasztalata van a nyugatitól merőben eltérő kultúrákban Krisztus örömhírének hatékony vagy éppen kártékony közvetítéséről. Muszlim országban élve megtanulta, hogy mik azok a dolgok és evangelizációs módszerek, amik érzéketlenségük és otrombaságuk miatt sokkal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Emellett pozitív javaslatokat is tesz arra nézve, hogy hogyan lehet (szabad!) Krisztus örömüzenetét átadni egy a kereszténységtől idegenkedő kultúrában.

Azt hiszem, nagyon nem spoilerezek, ha annyit elárulok, a megoldás Jézus környékén keresendő. :)

Seeing through the fog – Ed Dobson

Mi történik, amikor egy sikeres pásztor, férj és családapa egyszer csak azzal a ténnyel kell, hogy szembesüljön, hogy halálos izombetegséggel diagnosztizálják, és a hátralévő élete egy nagy ketyegő visszaszámlálássá változik? A betegség lassan, de folyamatosan egyre kevesebb dolog önálló elvégzésére teszi képessé: először a mozgáskorlátozottá teszi, majd szépen lassan egy egészséges ember számára természetesnek vett hétköznapi feladatok ellátására is képtelenné válik.

Mit történik ekkor egy emberben, aki mellesleg hívő, sőt elismert, sikeres pásztor? Milyen kérdésekkel kell szembenéznie, hogy tudja magában feldolgozni ezt? Megrendítő olvasmány, bárcsak sokan olvasnák, akiknek mindenre van egy klisé válaszuk, egy farzsebből előhúzott igazságuk.

Bátraké a boldogság – Brené Brown

Brené Brown: Bátraké a boldogságVégre egy magyar könyv! :) Rendkívül jó olvasmány a sebezhetőségről és arról a felszabadító élményről, amikor azt fel tudjuk vállalni: ki tudunk állni mások elé felvállalva önmagunkat és tökéletlenségünket. A könyv bemutatja, hogy hogyan próbálnak különböző rendszerek szégyenben tartani minket és elérni, hogy ne legyünk önmagunk. Valódi és tartós eredmények és kapcsolatok azonban csak akkor születhetnek, ha önmagunk tudunk lenni, ha bátran ki merünk állni levetve – vélt vagy valós – gyengeségeinkből és hibáinkból fakadó, mások elvárásai miatt rajtunk levő szégyenérzetet.

Bátraké a boldogság!

Church Zero – Peyton Jones

A könyv sok mindenben hasonlít Frank Viola fentebb említett szerzeményére, bár talán egy kicsit kevésbé szeretne forradalmi lenni. Azonban Peyton Jones is radikális visszatérést sürget a bibliai modellhez, nagy hangsúlyt fektetve a modern apostoli szolgálatra, a gyülekezetplántálásra, illetve arra, hogy a gyülekezeteknek sokkal inkább a tagokban és vezetőkben lévő ajándékok felismerése és elismerése által kellene működniük, mintsem egyfajta egyemberes showként. Rendkívül szórakoztató stílusban ír egyébként, számos kikacsintással kortárs populáris filmre, zenére, de mégsem felszínes, hiszen sokévnyi tapasztalattal rendelkezik a témában. Gyakorlati javaslatai a gyülekezeti életre vonatkozóan összecsengenek Frank Viola gondolataival, még ha nem is teljesen azonosak vele.

Quiet – Susan Cain

Ezt épp most fejeztem be. Egy újabb kötet a személyiségpszichológia témakörében, ami az introvertált személyiségtípusú embereket vizsgálja egy olyan világban, amely isteníti az extrovertáltakat, ill. az extrovertáltságot. A szerző maga is introvertált, és saját életútja is segítségére volt, hogy végül az introvertáltság, érzékenység témakörét kutassa. Nagyon olvasmányos stílusban számol be a legfrissebb tudományos kutatásokról a témában, és nagyon érdekes dolgokra világít rá, amikor korunk társadalmi, politikai, gazdasági eseményei mögé néz, és felteszi a kérdést: nem lenne jobb, ha nem csak a leghangosabbak véleménye érvényesülne a világban, hanem a háttérben meghúzódó, olykor félénkebb, de a dolgokat sokszor sokkal mélyebben átlátó csendeseké is? A könyvről egyébként ebben a cikkben is olvashattok (és most látom, hogy ez már magyarul is megjelent! Akkor főként ajánlom!).

Mivel magam is introvertált vagyok (INFJ), számomra rendkívül felszabadító volt ezt a könyvet olvasni. Segített jobban megérteni önmagamat, furcsaságaimat, és bátorított arra, hogy magabiztosabban támaszkodjak az introvertáltságomból fakadó mélyebb érzékenységem és gondolkodásbeli sajátosságom erejére, amellyel a magam szelíd és csendes módján hatással lehetek erre a zajos világra.

God and the Gay Christian – Matthew Vines

Nagyon friss könyv, most kezdtem bele én is. Amerikában nem kis botrányt kavart megjelenése pillanatában a könyv, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy a Biblia helyes értelmezése alapján Istennek semmi baja nincs a monogám, elkötelezett homoszexuális kapcsolattal, sőt akár házassággal. A szerző amúgy maga is meleg, emellett azonban önmagát konzervatív evangéliumi keresztényként definiálja, tehát általánosságban véve a Bibliát minden tekintetben Isten szavának és minden hívőre vonatkozó kijelentésének tekinti. Érvelése szerint nem kell a Bibliát kifacsarni, félremagyarázni vagy ignorálni ahhoz, hogy a fenti értelmezésre jussunk a témában. Mivel még nem olvastam végig a könyvet, nem tudok róla bővebben nyilatkozni, az azonban megdöbbent, hogy milyen erejű tiltakozáshullámot gerjesztett gyakorlatilag megjelenését követően azonnal. Sosem értettem azokat az embereket, akik ha valamivel nem értenek egyet, azt rögtön be akarják tiltani vagy ismeretlenül nyilatkoznak róla.

Mindenki nyugodjon meg, a szerző csak valószínűleg olvasta az előző bejegyzésemet, és elfogadta a kihívást, hogy meggyőzzön. :)