Isten és a meleg keresztény? – Az érem másik oldala

ImageMinden éremnek két oldala van, és érdemes megismerni mindkettőt, ha az ember szeretne kiegyensúlyozott véleményre jutni egy kérdéskörben. Ezért is olvastam el néhány reakciót és írást, mely Matthew Vines előző bejegyzésemben röviden ismertetett könyvével kapcsolatban született. A legterjedelmesebb válasz Vines könyvére Al Mohler szerkesztésében született, és ingyen letölthető innen több formátumban is (természetesen csak angolul). Erről szeretnék néhány gondolatot írni.

Az az igazság, hogy mindig elég szkeptikus vagyok, amikor egy könyv megjelenése után nagyon gyorsan valaki kiad egy válaszkönyvet. Mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy biztos, hogy ilyen gyorsan fel lehet dolgozni egy könyvet, végiggondolni állításait és reagálni rá rendszerezett formában? Ezzel a művel kapcsolatban is az volt a várakozásom, hogy csak egy általános ellenvélemény megfogalmazása lesz a témában a jól ismert érveket ismételgetve. Azonban kellemesen kellett csalódnom, ugyanis egy összeszedett és részletesen kidolgozott rövid (kb. 90 oldal) könyvet tettek le írói az asztalra, melyben részletesen reagálnak a Vines által felvetett érvekre. Valójában összesen öt szerző jegyzi a könyvet, mindegyikük egy fejezettel járult hozzá. Végigveszik a Vines által érintett igehelyek értelmezését, felvázolva, hogy miért gondolják, hogy Vines téved állításaival kapcsolatban. Ezenkívül rávilágítanak arra, hogy Vines általános felfogása a Biblia nemekre vonatkozó tanításáról és annak jelentőségéről, miért hiányos, illetve helytelen. Nyilván ebben a blogban nem fogom tudni az ő ellenérveiket sem részletesen ismertetni, csupán néhány lényegi elemre szeretnék rávilágítani.

Az egyik probléma, amire rávilágítanak, hogy Vines meglehetősen elfogultan válogat a források között, amikor érveit alá kell támasztani. Azon szerzők írásait preferálja, akik már eleve az ő oldalán állnak a kérdésben. Ezenkívül néhány héber vagy görög szó értelmezésekor is inkább csak az ő álláspontját alátámasztó értelmezéseket veszi figyelembe, illetve néha elég furcsa módszereket alkalmaz értelmezésükkor, sokszor túl nagy hangsúlyt fektetve apróbb dolgokra, míg szemet hunyva pár nyilvánvalóbb tény felett. Azt hiszem, a legfontosabb kritikájuk azzal kapcsolatos, hogy Vines eleve a saját meggyőződésének a fényében igyekszik az őt alátámasztani látszó tényeket és érveket maga mellé sorakoztatni, nagyobb súlyt tulajdonítva a nekik, mint kellene, és figyelembe nem véve a meggyőződését gyengíthető adatokat. Ez a fajta elfogultság alaphiba egy szövegértelmezésnél, bármely témáról is legyen szó.

Úgy gondolom, hogy egy elgondolkodtató és megfontolandó könyv ez, melyet mindenkinek elolvasásra javasolok, aki meg szeretné ismerni mindkét tábor érveit. Szerzői bibliaértelmezésben és teológiában messze előbbre járnak, mint Vines, amin annyira nem is lehet csodálkozni, hiszen Vines még csak a húszas éveiben járó fiatalember. Olykor-olykor talán túl messzire mennek kritikájukban és egy kicsit gunyorossá válnak, ami szerintem nem tesz jót semmilyen vitának sem, hiszen csak felesleges indulatokat szít. Azonban annyira nyilvánvalóan távol áll a két tábor gondolatvilága egymástól, hogy igazából azon lepődne meg az ember, ha ebből nem fakadna kézzel fogható feszültség.

Ha pusztán a Biblia bizonyos szakaszainak értelmezéséről szólna ez a kérdés, akkor véleményem szerint Vines alulmaradna. Azonban ahogy már a korábbi bejegyzésemben is írtam, valójában szerintem nem pusztán bizonyos igeszakaszok megfelelő értelmezése mentén fog eldőlni ez a kérdés, hanem bizonyos szempontból érzelmi alapon, illetve néhány olyan alapkérdés megválaszolása mentén, mely nem is igazán az ember bibliaértelmezésével kapcsolatos.

Szexuális orientáció

Létezik-e szexuális orientáció, illetve a Biblia szerzői tisztában lehettek-e létezésével? Vines szerint igen, létezik, és nem, a Biblia szerzői nem tudtak létezéséről, így amikor a homoszexuális aktusokat elítélték, akkor nem gondolhattak erre. Mohlerék véleménye a kérdésben megoszlik: egyrészről kétségbe vonják, hogy az a fajta szexuális orientáció, melyről Vines ír tudományosan bizonyított lenne, illetve véleményük szerint a Biblia írói szexuális orientációtól függetlenül elítélik a megélt homoszexualitás minden formáját. Ezen a kérdésen nagyon sok múlik, hiszen Vines szerint a szexuális orientáció felfedezése egy új-keletű tudományos fordulat: korábban az orvostudomány nem tudott arról, hogy bizonyos emberek születésüktől fogva eleve saját nemükhöz vonzódnak, így a homoszexualitás mindig valami normálistól való elhajlásként volt kezelve. Vines szerint ez az új felfedezés új fényben kell, hogy feltüntesse a Biblia homoszexualitásra vonatkozó szakaszait is. Szerinte a helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a tudomány felfedezte, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja. Az Egyház ezt felháborodva elutasította annak idején, hiszen értelmezésük szerint a Biblia indirekt és direkt módon arról tett tanúbizonyságot, hogy a teremtett világ közepe a Föld és rajta az Ember. Ma már azonban a tudomány felfedezéseinek fényében senki sem értelmezi szó szerint az Írás azon szakaszait, melyek egy földközpontú világegyetemet sejtetnek. Vines szerint ugyanilyen módon kell újraértelmeznünk a Biblia homoszexualitásra vonatkozó szakaszait a tudomány új felfedezéseinek fényében.

Az orientáció megváltozása

Ez a következő kérdés: megváltoztatható-e a szexuális orientáció, illetve kell-e törekedni a megváltoztatására? Vines az Exodus International nevű ex-gay szervezet bezárását hozza nyomos érvként amellett, hogy a szexuális orientációt nem lehet megváltoztatni. Ez a keresztény szervezet hosszú évekig foglalkozott azzal, hogy bizonyos terápiák segítségével meleg hívők szexuális orientációját megváltoztassa. 2013. júniusában azonban a szervezet felfüggesztette tevékenységét, azt állítva, beismerve, hogy a dolog nem működik. Emellett elnézést kértek mindazoktól a meleg hívőktől, akiknek az életében szervezetük tevékenységével kárt és fájdalmat okoztak. Az esetek döntő többségében tehát úgy tűnik, sikertelen hosszútávú, valódi változást elérni a szexuális orientáció megváltoztatásában. Ez akkor azt jelenti, hogy meg se próbáljuk, illetve a sikertelenség önmagában automatikusan elfogadhatóvá kell hogy tegye a homoszexuális orientációt?

A kövek elmozdítása

A harmadik nagy nézeteltérés az előző kettőből fakad, és Al Mohlerék fogalmazzák meg: amennyiben engedjük, hogy bizonyos tudományos vélekedések befolyásolják a bűnről kialakított és több ezer éven át fenntartott véleményünket, akkor mi a garancia arra, hogy néhány évtized múlva egy másik bűnnel kapcsolatban is “revideáljuk” nézeteinket? Ha egy követ elmozdítunk, az hol áll meg, és milyen köveket sodor még magával? Nem forog-e fenn annak a veszélye, hogy Isten fölé emelkedünk, és magunknak állítunk törvényt? Nem kerül-e veszélybe ezáltal maga az evangélium és annak bűntől megszabadító üzenete? Vagy Isten üzenetének elsősorban a szeretetet kell tartanunk, és ez alapján kell megmérnünk mindent? Vajon áthágja-e a szeretet törvényét bármely módon, ha két azonos nemű ember szereti egymást, és monogám, elkötelezett kapcsolatban megosztja egymással életét? Ártanak-e ők ezzel egymásnak, embertársaiknak vagy Istennek? Kinek áll jogában meghatározni, hogy mi a szeretet és mi nem az? Képes-e erre az ember, vagy csak Isten törvényének a fényében?

Ezek azok a területek, melyekben a legnagyobb a nézeteltérés a két könyv írói között, és véleményem szerint ezek azok a kérdések és a rájuk adott válaszok, amelyek meghatározzák, hogy ki, melyik oldalra áll majd ebben a témában. Ezek bizonyos értelemben függetlenek attól, hogy hogyan értelmezünk a homoszexualitással direkt módon foglalkozó igeszakaszokat, és ezért gondolom azt, hogy az Egyház szépen lassan igazodni fog a társadalom egyre nagyobb toleranciájához a homoszexualitással kapcsolatban.

Reklámok

A zateista emberevő szörnyetegek

ImageMielőtt folytatnám utamat a homoszexualitás felé (mármint a blogomban ;) ), muszáj írnom valamiről, ami most hirtelen felbőszített. A Facebookon terjed egy aranyos kis történet…:

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
– Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
– Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
– Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! -dobja fel a témát kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
– Rendben, de előtte had kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol: – Fogalmam sincs.
Erre a gyermek:
– Nos akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor igazából szart sem tudsz!
Zárta le a beszélgetés a kislány, és ment vissza olvasni.

Tom Retterbush írása alapján!

Eddig a történet, megosztva 91-szer, lájkolva 199 ember által (jelenleg).

Meggyőződésem, hogy az ilyen – nyilvánvalóan kitalált – történetek iszonyatos kárt okoznak az evangélium ügyének, és sokkal többet árulnak el a történet írójának, terjesztőinek és lájkolóinak gondolkodásmódjáról, mint bármi másról. Az ilyen írások miatt undorodik meg sok ember a kereszténységtől és a keresztényektől.

A következők a problémáim:

  • Az írásból süt az író véleménye a zateistákról: gonosz, kislányokat zaklató, félrevezető emberek, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy másokat is megfertőzzenek a zateizmus fertőjével. Nem hagyják olvasni az aranyos kislányokat, rögtön letámadják őket mételyező hazugságaikkal, miszerint nincsisten! Emellett pedig tökhülyék, az élet legalapvetőbb kérdéseire sincs válaszuk, nemhogy Istenről, Pokolról és Mennyországról, hiszen a testi ember nem foghatja fel Isten dolgait, gyöngyök ezek neki, a zateista disznónak.
  • Bezzeg a hívők! Már kislány korukban is rendkívül okosak, sőt még huncutak is, ha kell! Persze biztosan szépen beszélnek (amúgy), meg nyilván jól is viselkednek (sokat olvasnak), de tudják, hogy hogy kell bánni egy gyatiestával: velük lehet csúnyán is beszélni, hiszen megátalkodott, velejéig romlott gonoszt evők mind, és ha nem vigyázol és szóba elegyedsz velük, bármelyik pillanatban felfalnak, ateistán megemésztenek és ki is kakilnak (sőt szarnak!!), hogy te is olyan szar ember legyél, mint ők: zateista! (Hogy milyen formájúra kakilnak, a történet szerint nem eldöntött, mert még eztsetudják…)
  • Az író abba nem nagyon megy bele, hogy mi a szar (bocsi) köze van az állati ürülékek formájának Istenhez, a Pokolhoz és társaihoz, de ez nem is fontos, hiszen a lényeg, hogy az okos, aranyos, huncutkislány, hogy elküldte már a zateistát a zanyjába a frappáns válaszával!! LOL !!!4!4!! LÁJKK!!4! Megosztás!!!4!! Lopom :)))) !!!4!!
  • Magyarán a történet lényege nem az, hogy meggyőzön bárkit is, hanem, hogy minket elringasson abban a kellemes érzésben, hogy igazunk van, a többiek pedig tévednek, hogy mi birtokában vagyunk a zigazságnak, ők pedig szart se tudnak. Jó érzés, hogy jobbak, többek vagyunk mint ők. Kiemel ez minket a hétköznapok szürkeségéből, egy pillanatra újra érezhetjük, hogy kiváltságosak vagyunk: nem olyan ostoba ateisták, mint a történet gonosz szereplője, vagy nem olyan, mint az a vámszedő ott a mellét verdesve. . .
  • (Hogy mit keres egy kislány egyedül a repülőn ugyancsak részletkérdés, nyilván annyira okos és talpraesett, hogy a keresztény, minden-kérdésre-a-választ-tudó szülei el merték engedni a hosszú útra, mert tudták, hogy ügyesen visszaveri a zateisták minden támadását.)

Ha ezt a történetet elolvassa bármely értelmes és történetesen (még? már? kitudja?) ateista ember, egy dolog kristálytisztává fog válni előtte: mindent, csak ezt ne. Lehet, hogy eljön egy pillanat az életében, amikor meginog a hitében (miszerint nincs Isten), de egy valamit biztosan tudni fog: erre a szintre nem akar lealacsonyodni sem intellektuálisan sem erkölcsileg.

Édes, drága Testvéreim! Ne alacsonyodjunk le ilyen mélyre, és ne rántsuk magunkkal Krisztust és az Ő csodálatos Örömhírét ilyen mélységekbe! Nagyon szépen kérem!