Az én poklom

question-mark-63979_640Remélem, sikerült az előző néhány bejegyzésemben rövid áttekintést nyújtanom a pokol és kárhozat témakörében létező ma legnépszerűbb nézetekről. Nyilván mindhárom nézet sokkal bonyolultabb annál, hogy egy-egy bejegyzéssel le lehetne őket tudni, de lényegüket és a köztük lévő különbségeket talán sikerült érzékeltetnem. Történelmileg a legelterjedtebb nézet az ÖTSz tana, napjainkban azonban egyre népszerűbb és több neves teológust is maga mellé állít az annihilizmus / kondicionalizmus, és ­– bár sokkal kisebb mértékben – az univerzalizmus is.

A pokol nem üdvösségkérdés

Fontos megjegyezni, hogy bár az üdvösség kérdésével foglalkoznak ezek a nézetek, a róluk kialakított vélemény mégsem üdvösségkérdés az azt valló egyén szempontjából. Tehát teljes mértékben elfogadható, hogy egy hitvalló keresztény nem az ÖTSz, hanem az ANI/KON vagy akár az UNI látásmódját tegye magáévá. Nyilván befolyással lesz ez hitére és praxisára, de nem befolyásolja saját üdvösségét. Egész egyszerűen a kérdés nem érinti a kereszténység lényegi elemeit, melyekben minden hitvalló kereszténynek egységben kell lennie (Krisztus személye, a megváltás mibenléte, stb.), hanem „csupán” igeértelmezésbeli különbségről van szó, ami az „egyebek” kategóriájába esik, melyben a szeretetben megélt szabadság kell, hogy legyen a vezérfonalunk.

Szemüvegek

Mindhárom nézet vallói úgy gondolják, hogy alá tudják támasztani látásmódjukat a Szentírásból. Azokat az igeszakaszokat, melyek értelmezésüket cáfolni tűnnek, látásmódjuk szemszögéből értelmezik át. Amikor tehát valaki ezt a kérdéskört vizsgálja, és szeretne tisztán látni és korrekten eljárni, igyekeznie kell mindhárom nézet szemüvegét levenni magáról, és hagyni, hogy az Ige legyen, ami meggyőzi. Ez azonban irdatlanul nehéz véleményem szerint, mert beidegződéseink annyira mélyen belénk ivódtak, hogy sokszor magunk sem tudjuk, mennyire befolyásolnak minket. Nem marad hát más választásunk, mint mindhárom szemszögből megvizsgálni az igeszakaszokat és feltenni a kérdést, melyik felfogás a legmeggyőzőbb számunkra az Igéből, illetve melyik nézet szemszögéből tudjuk legmeggyőzőbben megmagyarázni az azzal látszólag ellentmondó igeszakaszokat.  Bele kell tehát tudni helyezni magunkat mindhárom nézet cipőjébe, és annak szemszögéből megvizsgálni, hogy mit mond Isten Igéje. Ez nem egyszerű tornagyakorlat, és megértem, hogy valakit ez a téma egyáltalán nem érdekel olyan mélységben, hogy ezt megtegye. Mégis, úgy gondolom, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a dolgok végére tudjunk járni. Ez persze még mindig nem fogja garantálni, hogy a végén egyet fogunk érteni, mert akár tetszik akár nem, az igeértelmezésünk mindig szubjektív lesz valamilyen mértékben.

Szerintem

Mindezt előre bocsátva szeretném megosztani, hogy én most hol tartok. Az ÖTSz-től indultam, abban nőttem föl, sokáig eszembe sem jutott megkérdőjelezni. Mára azonban ezt a nézetet tartom a legkevésbé valószínűnek, főleg a dantei pokolbugyrokkal megspékelt verziót. Egész egyszerűen a Szentírásban, Krisztus személyében és a személyes életemben kirajzolódó istenképpel ez a nézet a legkevésbé összeegyeztethető. Ha tehát az ÖTSz és az ANI/KON között kellene választanom, akkor egyértelműen a második mellé tenném a voksom. Az univerzalizmus kezdetben teljesen elfogadhatatlan volt számomra, de ez leginkább tudatlanságból fakadt, ugyanis csak az általános irányzatával voltam tisztában, ami nyilvánvaló konfliktusban volt igei ismereteimmel. Néhány évvel ezelőtt azonban megismerkedtem a keresztény, evangéliumi univerzalizmussal, és rendkívül érdekesnek és megfontolandónak találtam érveit. Őszintén szólva, szeretném, ha igaz lenne, és némely bibliai (!) érve mellett nem tudok gondolkodás nélkül elmenni, azonban legfontosabb feltételezései (pl. a halál utáni döntés lehetősége) nem rendelkeznek elég világos igei alappal, hogy teljes mellszélességgel magaménak tudnám vallani a nézetet. Túl nagy a bizonytalansági faktor túl fontos kérdésekben, ezért pl. William Barclay-vel ellentétben, nem tudom és valószínűleg soha nem is fogom tudni magamat meggyőződéses univerzalistának vallani. Azonban az lepne meg legkevésbé, ha a végén kiderülne, hogy Isten is univerzalista.

Nem tudok hát dönteni e három közül. Igeismeretem alapján az ANI/KON a befutó, istenismeretem alapján az UNI, de nem tudom kizárni az ÖTSz lehetőségét sem teljesen. Úgy vélem, nem áll rendelkezésemre elegendő ismeret, hogy a három nézet közül bármelyik mellé minden kétséget kizáróan letegyem voksomat. Agnosztikus vagyok tehát a kérdésben: nem tudom a választ és szerintem nem is tudható.

Ami biztos

Egy dologban azonban biztos vagyok: bármi is lesz, az igazságos és méltányos lesz, és senki nem vádolhatja majd Istent igazságtalansággal. Még ha az ÖTSz nézete lesz is majd valósággá, akkor is együtt fogom majd szívből zengeni Isten népével:

„Nagy és csodálatos minden, amit teszel,
    Mindenható Úr Isten!
Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel,
    Nemzetek Királya!
Ki ne tisztelne téged, Urunk,
    ki ne dicsérné neved?
Mert egyedül te vagy szent!
Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged,
    mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”
(Jel 15:3-4, EFO)

Na, de minden nép? MINDEN NÉP??    ;)

(Ez a bejegyzés is kommentálható blogom Facebook oldalán.)

Reklámok

Annihilizmus, kondicionalizmus

Pokol háromszög

Kattintásra nagyra nő!

Következzen a pokol-háromszög jobb-alsó sarka, ami a tradicionális értelmezés mellett a legnépszerűbb alternatív elképzelés a kárhozattal kapcsolatban. Megpróbálom ezt is röviden bemutatni a teljesség igénye nélkül, hiszen egy-egy bejegyzésben nem lehetséges minden részletre kitérően értekezni olyan témákban, melyek könyvek százait töltik meg.

Annihilizmus

Az annihilizmus (mostantól ANI) lényege, hogy Isten az elkárhozott lelkeket nem fogja örökké tartóan kínozni, hanem végleg elpusztítja, megsemmisíti. Az ANI tehát nem abban különbözik a tradicionális nézettől (ÖTSz), hogy máshogy határozza meg az üdvözülők körét (mert ezzel igazából nem is foglalkozik), hanem az elkárhozottak büntetését értelmezi máshogy. Arra a kérdésre, hogy lesz-e szenvedés a megsemmisülés előtt, illetve az milyen módon fog megvalósulni, az ANI nem ad egységes választ. A nézet vallói (köztük számos elismert teológus, pl. Stott) a Biblia azon szakaszaiból indulnak ki, melyek a gonoszok teljes pusztulását sejtetik. Azokat a szakaszokat, melyek a kárhozat örökké tartó jellegét tűnnek alátámasztani, másként magyarázzák. Néhányuk máshogy értelmezi a görög „aiónios” szót, mint a tradicionális elmélet vallói: nem „örökké tartónak”, hanem „az eljövendő világkorszakhoz tartozónak”, melyet a görög kifejezés lehetővé is tesz. Mások a kárhozat örökké tartó jellegét nem úgy értelmezik, hogy szó szerint örökkévaló büntetés lesz, hanem örök érvényű, örök következményű, és ilyen módon örökké tartó.

Ez a nézet választ ad az előző bejegyzéseim néhány kérdésére, és Istent sokkal pozitívabb fényben tünteti fel, mint az ÖTSz: nem olyan valaki, aki könyörtelenül és örökké tartóan kínozza az ellene lázadókat, hanem egy olyan Isten, aki megbünteti a bűnöst, de a büntetés lejárta után végleg elpusztítja. Hogy ez a pusztulás, büntetés (“végső leszámolás”) vagy jutalom (“engedi őket meghalni”), az már egyéni megítélés kérdése, úgy gondolom. Az ÖTSz-hez képest mindenképpen jutalom, de legalábbis megkönnyebbülés, bár megszűnni létezni, felfoghatatlanul fájdalmas és lélekrázóan ijesztő gondolat. Mégis, ez az értelmezés arra a dilemmára is megoldást nyújt, ami azokból az igeszakaszokból fakad, melyek azt sejtetik, hogy lesz egy olyan állapot az eljövendő világkorszakokban, amikor Isten lesz minden, mindenekben, és minden térd meghajlik Krisztus előtt, és minden nyelv örömteli megvallójává lesz Krisztus Úr voltának. Tény, hogy a gonoszok végleges elpusztulásával ez az állapot lehetővé válik, bár ezt Isten más módon is el tudja érni (de erről majd később).

Egy valamiben úgy gondolom, nem segít ez az elmélet, ez pedig az előző bejegyzésemben megfogalmazott arányosság elve. Bár maga az aktív, gyötrelmes büntetés arányban van így már a bűntettel, de a végleges halál és megszűnés mégis csak rádobja azt a végtelen szorzót a bűn következményére. Azonban elismerem, hogy ez sokkal-sokkal elfogadhatóbb és számomra Isten kijelentett természetével könnyebben összhangba hozhatóbb gondolat, mint az ÖTSz.

Kondicionalizmus vagy feltételes öröklét

Az ANI elméletéhez kapcsolódó, bizonyos átfedéssel annak alkategóriáját is képező elmélet a kondicionalizmus (továbbiakban KON). Ezen elmélet szerint a lélek nem él örökké, az öröklét Isten ajándéka a Krisztusban hitre jutottak számára. Ez első nekifutásra nagyon furcsa gondolatnak hat, hiszen tradicionálisan mindenki úgy tekint a lélekre, mint ami eleve halhatatlan, hiszen Isten lehelete alapján kapta minden élőlény, Isten ajándékai pedig visszavonhatatlanok. Azonban ez a felfogás elég sok mindenre magyarázatot adhat, bár számos új, érdekes és meglehetősen izgalmas kérdést is felvet. Magam is csak nemrég találkoztam ezzel az elmélettel, így nincsen még igazán átfogó képem arról, hogy mit is vallanak pontosan a nézet képviselői, de megmondom őszintén, rendkívül érdekesnek találom ezt a gondolatot. Főleg azért, mert gyülekezetünkben az utóbbi másfél évben János evangéliumával és János első levelével foglalkoztunk, ami számos részében alátámasztani látszik ezt a vélekedést. (Pl.: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.1 Jn 5:11-12; „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.Jn 3:6.) Eszerint, aki csupán testtől és vértől, „férfi akaratából” született, az ennél nem több: test és vér, és amíg az a test és vér él, addig él ő is. Felülről, Istentől kell születni ahhoz, hogy valaki örök életre tegyen szert. Ez számos kérdést felvet:

  • Elképzelhető, hogy Isten közvetlen módon nem létrehozója a legtöbb embernek (Ádám és Éva kivételével), csupán „elindítója” az emberi fajnak? Az emberek alapvetően egyszerűen a biológiai élet továbbítói, melyben ott a potenciál az örök életre, de alapvetően csak halandó test és vér? (Ez a gondolat akár az evolúció elméletének elfogadására is más fényt vethet!)
  • Elképzelhető, hogy ebből kifolyólag Isten nem is számon kérhető az emberi sorsokért, hiszen azokat nem Ő közvetlenül hozta létre, viszont megadta mindenkinek a lehetőséget az örök életre? Ebben az esetben jogtalan lenne számon kérni Istentől az emberiség elpusztuló 90-95 %-át? Vagy mint elindító és végső ok, mégiscsak Ő tekinthető mindenért felelősnek?
  • Ebben az összefüggésben hogyan kell értelmeznünk a pokol és kárhozat kérdéskörét? Lehet, hogy a gonoszok büntetése „csupán” a fizikai halál? Akkor viszont miképp értelmezzük az első és második halált? A fizikai halál után a lélek mégis Istenhez tér ítéletre és annak függvényében alakul további sorsa, hogy földi élete alatt szert tett-e az örök életre (újjászületett-e)?
  • Igaza van annak az ateistának, aki azt mondja, hogy neki a halál után a semmi van?

Érezhető, hogy ez a téma számos kérdést felvet, mely messze túlmutat a pokol és kárhozat témakörén. Ugyanakkor az is belátható, hogy a KON elmélete nagyon is érinti a kérdést, és rávilágít arra, hogy az, amit a legtöbb keresztény annyira magától értetődőnek tart, egyáltalán nem olyan egyszerű, és érdemes megvizsgálni az alternatív értelmezéseket, melyek közül sorozatomban az univerzalizmust fogjuk legközelebb megvizsgálni.

(Blogom követhető és kommentálható a Facebookon)

Pokoli háromszög

HellfireMikor tavaly októberben újraindítottam a blogom, megfogalmaztam három területet, melyekkel kapcsolatban úgy érzem, változás történik az Egyház gondolkodásában. Ez a három terület 1) az evolúció elméletének egyre szélesebb körben történő elfogadása; 2) a homoszexualitás kérdésköre társadalmi és egyházi szinten; valamint 3) a pokol és a lelkek örök sorsa teológiájának változása. Az első két témában az elmúlt hónapokban igyekeztem bemutatni az alternatívákat illetve megosztottam a saját látásmódomat, még ha ez sokszor csak annyit jelentett, hogy “nem tudom” vagy nincs biztos álláspontom.

(Sokan azt gondolhatják, hogy nem akarok/merek színt vallani, pedig biztosan azért írok a progresszívabb, liberálisabb irányzatokról, mert magam is azokat vallom, de ez tényleg nem így van. Bő tíz évig éltem egy olyan sajátos vallási környezetben, melyben mindenkinek megmondták, hogy mit gondoljon, mert “meg van írva”, és aki néha egy kicsit máshogy gondolkodott volna vagy csak kényelmetlen kérdéseket tett fel, az hamar láthatatlan falakba ütötte fejét, melyekről vagy visszapattant és visszatért a “helyére”, vagy némi elbeszélgetés után önként vagy kevésbé önként távozott. Ebből a környezetből 11 évvel ezelőtt kiszakadva egy életre megtanultam, hogy mindent meg lehet (sőt kell!) kérdőjelezni, és ahol a kérdésfeltevést tiltják, vagy elvárják, hogy a válaszokat tekintélyelvi alapon, gondolkodás nélkül elfogadják, onnan menekülni kell. Ezért van az, hogy különböző témákban az átlagnál talán egy kicsit nyitottabban körbetekintek, és bizony sokszor azt látom, hogy a hagyományosan elfogadott nézetek mellett vannak nem is olyan értelmetlen és indokolatlan alternatív irányzatok, melyeket érdemes megvizsgálni. Ennek a vizsgálatnak lehet az olvasó a tanúja, ez az én útkeresésem, és bár sokszor valóban eltávolodom a hagyományosan elfogadott nézetektől bizonyos témákban, a leggyakoribb konklúzióm mégis az, hogy minél többet tudok, annál kevésbé vagyok biztos a dolgomban. Bár hajlok bizonyos értelmezések irányába, sokszor arra jövök rá, hogy az érvek/ellenérvek nem teszik lehetővé, hogy holtbiztos álláspontra jussunk.)

A harmadik témát veszem most tehát célkeresztbe, a pokol kérdéskörét, hogy vajon mi történik azokkal, akik földi életük során nem hoznak tudatos döntést Krisztus mellett. Milyen értelmezések léteznek a témában, és ezek mekkora létjogosultsággal bírnak? A következő három nézet a legelterjedtebb a pokollal kapcsolatban:

  • Tradicionális nézet: a hitre nem jutottak osztályrésze az örök, tudatos szenvedés (ÖTSZ) (Eternal Conscious Torment, ECT);
  • Kondicionalizmus vagy annihilizmus: a hitetlenek végül megsemmisülnek;
  • Univerzalizmus: végül mindenki üdvözül, a pokol a megtisztulás és korrekció helye.

Ezekről most bővebben nem fogok írni, viszont közreadok egy nagyon hasznos ábrát, amit jó pár óra fáradságos munkájával magyarítottam az eredetiről, mely összefoglalja és bemutatja a három nézet lényegét, fogadjátok szeretettel. Az elkövetkezőkben pedig egyenként megvizsgálom a három nézetet.

Pokol háromszög

A Pokol Háromszög. Rákattintva PDF formátumban nyílik meg a jobb olvashatóság kedvéért. Forrás: rethinkinghell.com