Napra pontosan 20 éve találkoztam Vele, aki teljesen alkalmatlanná tett arra, hogy nélküle éljek. Nem mintha valaha is igazán akartam volna.
Hihetetlenül változatos és kalandos út ez. Sokszor azt gondolom, megérkeztem, aztán néhány évvel később kinevetem magam, hogy hogy is gondolhattam ilyet. Azt mondhatnám, bölcsebb lettem az évek alatt, de tudom, hogy néhány év múlva elnézően mosolyognék saját mostani magamon, ha ezt tenném. Sokat tanultam, az biztos, leginkább azt, hogy mennyire keveset tudok, értek. Sokat csalódtam is, emberekben, szervezetekben, saját magamban. De összességében jó ez! Még ha nem is mindig kellemes a vándorút, az úti cél reménye minden fájdalmat felülír. Alig várom, hogy szemtől-szembe találkozhassunk.
Azt hiszem, soha nem fogom megbánni, hogy Neki adtam az életemet. Azért csak “azt hiszem”, mert nem bízok magamban. Azért “hiszem”, mert bízok Benne, hogy megtart.
Ahogy már 20 éve.
re : valve 
Örömmel,és szívből gratulálok a szép Jubileumhoz!
Én a születésnapnál is fontosabbnak tartom a szellemi-lelki évfordulókat,piros betűs Ünnepnap április 24.-e, amikor elküldtem a kilépő nyilatkozatomat J.T. (ex)-feletteseimnek.
Köszi!
Először azt hittem a feleségedről beszélsz… :-)
“Alig várom, hogy szemtől-szembe találkozhassunk.”
Erről egy vicc jut eszembe. Fickónak megjelenik Isten, kérdezi tőle, hogy van-e foci a Mennyben? Isten válaszol:
– Ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem.
– Mi az Uram? – kérdezi a srác.
– A jó hír, hogy van foci a Mennyben is. A rossz, hogy ma este meccsed lesz.
Na, komolytalan vagyok, befejezem. :-) Egyébként gratulálok, én jövőre ünneplem ugyanezt.
Mennyé’ nyaralni, fiatal Padawan! :P
(majdnem azt írtam, kis taknyos :D)