Recept és hozzávalók (2) – a klasszikus modell kihívásai

imgresElőző bejegyzésemben röviden és nem minden részletre kiterjedően leírtam, hogy hogyan néz ki a ma általánosságban elfogadott és elterjedt gyülekezeti modell, aminek persze sokféle variánsa létezik, és van nagyon sok jó, egészséges és építő közösség, ami ebben a formában működik. Ezért nem gondolom, hogy egy az egyben ki kellene hajítani az ablakon ezt a modellt, ugyanakkor az általam felvetett rendszerszintű problémákkal tisztában kell lennünk, és erőfeszítéseket tenni azok kiküszöbölésére, de legalábbis tompítására. Természetesen egy csomó egyéb ebben a modellben felmerülő problémát nem említettem meg (pl. a vezető kultusszerű tisztelete, “imádata”; leuraló, manipuláló pszichológiai dinamikák (oda-vissza!) működése; az eltérő teológiai meglátások toleranciájának hiánya, stb. stb.), mert egyrészt ezek nem csak ezen modell sajátjai, másrészt mindenről én sem írhatok :)

Vannak azonban ennek a modellnek “pozitívumai” is:

  • A gyülekezet könnyebben kordában tartható, irányítható, csupán a világból ismert vállalati elveket kell átemelni és szellemi köntösbe öltöztetni. Kialakítani egy jól átlátható vezetői struktúrát, megfogalmazni egyszerű és könnyen érthető célokat (ún. “látás”), és létrehozni valamiféle márkaidentitást: igen, mi ezek vagyunk. Ez persze melegágya egyfajta elitista (“ki, ha nem mi”) gondolkodásmódnak és betegebb helyzetekben egyfajta exkluzív klub érzést is kialakíthat (“mi egyedül”), mindenesetre vállalati hatékonyságot adhat a közösségnek;
  • Ez a modell tehát hatékony, és ha a vezető jó menedzsmentkészséggel, elegendő karizmával rendelkezik és, ha képes és akarja az embereket ilyen-olyan módszerekkel motiválni (rosszabb esetben manipulálni vagy nyomás alá helyezni) a gyors és látványos siker garantált. Az más kérdés, hogy mennyire hosszan tartó és valódi siker ez, és mi történik a képlettel, ha a vezető valami miatt kikerül a belőle. Az egész rendszer tehát meglehetősen a vezető(k) személye körül forog;
  • A központi vezetés lehetővé teszi, hogy mindenki számára világos és egyértelmű legyen, hogy miről, mit kell gondolni, és a legtöbb helyen élnek is ezzel a lehetőséggel: nem nagyon kell gondolkodni az okokon és a miérteken, mindenki számára világos, hogy mi a gyülekezet álláspontja egyes kérdésekben. Ez persze sokszor egyfajta intoleranciával jár együtt, és ha valaki nem ért egyet bizonyos kimondott sőt kimondatlan állásponttal, az gyorsan nemkívánatos személlyé válhat.

Azért írtam idézőjelbe a pozitívum szót a felsorolás előtt, mert ezen dolgok közül tényleg van sok valódi pozitívum, sőt többük elkerülhetetlen (pl. nem feltétlenül baj, ha a vezető karizmatikus személyiség, ill. a hatékonyság sem probléma önmagában, ha nem jár együtt egyfajta személytelen vállalati gondolkodásmóddal), azonban ha elharapódznak, könnyen csapdává és veszélyforrássá lehetnek.

Gyülekezetünk egyébként ettől a modelltől először önakaratán kívül kellett, hogy elszakadjon, azon egyszerű gyakorlati okból kifolyólag, hogy én, mint a gyülekezet pásztora, tanítója és dicsőítésvezetője egy-két év után megszakadtam a munka, család, szolgálat hármasságának terhe alatt. Be kellett látnom, hogy a rendszer így fenntarthatatlan, a három közül (házasság, munka, szolgálat) valamelyiket fel kellene adnom, ha ép bőrrel túl akarom élni a dolgot. Így egy évre visszavonultam a szolgálattól (ami először meglepő haragot és sértettséget váltott ki némelyekben, ami egyébként a modell sajátos velejárója, ám később megértésre találtam), és “beszélgetős” modellre váltottunk át, amikor is a gyülekezeti alkalomhoz mindenki igyekezett hozzájárulni, nem csak én osztottam az észt. A dolog meglepően jól működött: sokkal jobban megismertük egymást, valódi kérdések fogalmazódtak meg, és az emberek lehetőséget kaptak kitárulni. Mivel az egész nem volt tudatos, a dolgok szépen visszaálltak a régi kerékvágásba néhány év alatt, és megint csak a megszakadás és feladás szélére kerültem.

Ekkor került a kezembe Frank Viola könyve, ami szavakat és struktúrát adott azoknak a gondolatoknak, amiket tapasztalatból és ösztönösen igaznak véltem, illetve felnyitotta szememet arra, hogy más számára is nyilvánvaló a különbség a mai egyházi gyakorlat és az Újszövetség lapjain elénk táruló kereszténység között.

Innen folytatom majd, mert nem szeretném túl hosszúra nyújtani a bejegyzést.

Reklámok

Recept és hozzávalók (2) – a klasszikus modell kihívásai” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Emberi dolog | re : valve

Hozzászólások lezárva.